Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

1. füzet - Domokos Miklós: A Vízrajzi Intézet hidrológiai kísérletei és tájjellemző területeinek múltja és jövője

Kísérleti és tájjellemző területek 37 tevékenységének folytatásával kapcsolatban, különös tekintettel a további működésük eredményességét jellemző ráfordítástöbblet/eredménytöbblet viszony várható alakulására. E tanulmány legfontosabb forrásmunkái: a) a telepek tevékenységének eredményeit és ráfordításait részletesen, adatszerűen feldolgozó alapozó tanulmány (Vargay, Maucha, 1978); b) az a témajelentés, amely a jelenlegihez hasonló céllal vizsgálta az 1974-ben még meglevő dombvidéki kísérleti területek tevékenységét (VITUKI, 1974), továbbá с) a kísérleti területek jövőjével foglalkozó korábbi tanulmány (VITUKI, 1976). 2. A telepek eddigi működésének eredményei A ráfordítás népgazdasági megtérülését vizsgálva, a telepek tevékenységének jellegéből következően természetesen nem végezhető számszerű ráfordításhaszon elemzés. Helyette az alábbiakban röviden felsoroljuk azokat az információkat és egyéb főbb eredményeket, amelyek a vizsgált G telep eddigi működtetésének következtében a vízgazdálkodási ágazat rendelkezésére állnak, ill. már eddig is hasznosultak a különböző szintű döntések előkészítésében, vagy pedig jövőbeli döntések potenciális bázisát alkotják. a) Adattári anyag és az adatok közreadása A sík és dombvidéki táj jellemző vízgyűjtők észlelőhálózatának kialakításánál a következő főbb szempontok érvényesültek (VITUKI, 1976): — a fővízfolyás zárószelvényében és a mellékvízfolyások jellemző szelvényeiben a vízhozamok folyamatos mérésére alkalmas műtárgy legyen (5. ábra), — telepenként legalább egy meteorológiai klímaállomás legyen, ezek kiegészítéseként, a tényleges evapotranspiráció mérésére, lehetőleg lizimétereket kell alkalmazni, — átlagosan legalább 10 km

2-ként legyen egy csapadékmérő, — a csapadékintenzitás kellő sűrűséggel mérhető legyen, — a terület egészén folyamatosan követhető legyen a talajnedvesség és hó alakjában tárolt víz mennyiségének változása, — a telepeken egységesített mérőeszközökkel és módszerekkel végezzék a méréseket. A talaj- és a karsztvízkutató állomáson a talaj, ill. a karsztos kőzetek vízháztartásának intenzív megfigyelésére alkalmas mérőberendezéseket alakítottak ki. A telepek felsorolt típusú észlelési pontjaiból (szelvényeiből) javarészt jó minőségű, ellenőrzött és javított észlelési adatsorok és regisztrátumok (6. ábra) állnak rendelkezésre 17 vízállás- és vízhozamészlelő szelvényből, 12 forráshozammérő szelvényből, 27 csapadékíróról, 109 csapadékmérőről, 22 talaj nedvességészlelő helyről, 7 párolgásmérő kádról stb. A rendelkezésre álló adatsorok részletezése, minősítésükkel együtt, az alapozó tanulmányban található (Vargay, Maucha, 1978). Az 1978-ban észlelt fontosabb elemekről a II. táblázat ad áttekintést.