Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

3. füzet - Erdélyi Mihály: A Középső-Tiszavidék vízföldtana és rétegvizeinek dinamikája

412 Erdélyi Mihály hidrogénkarbonátos víz érintkezik és felhígul a felszínről lejutó bikarbonátos jellegű vízzel, s kialakul a kevert típusú víz, csakis a hidrodinamikai viszonyoktól meghatározott mélységben. Bármilyen csekély is a hidrodinamikai helyzetből következően a felszálló, a felszín felé törő töményebb mélységi víz, geológiai időben számolva mégis nagy víztömeg ez, s igen sok sót hozott fel. A legújabb évek során igen sok helyen, leginkább az erős pozitív gradiensű területeken, rohamosan csökkent az artézi víz szintje, noha a kitermelt vízmennyiség nem volt jelentős. Ezzel párhuzamosan a klorid tartalom is növekedett. Mindez azt bizonyítja, hogy az egyensúlyi helyzet megbontásával sem növekedett lényegesen a rétegben az oldalról való utánpótlódás. A termeléssel létesített depresszió nem képes legyőzni a lencsés szerkezetű és finomabb szemcséjű vékony vízadó szintekben a kőzet rétegmenti ellenállását. A konszolidációs készlet kitermelése után ezért a sztatikus készlet termelése igen lassú lesz a kőzetellenállás miatt. Lehet, hogy ezt az állapotot már helyenként el is értük. Az utóbbi években a rétegből termelt víz sótartalmának növekedése ott a legnagyobb, ahol a szintcsökkenés is a legnagyobb volt. Ez arra utalhat, hogy a sótartalom a szűrőzött rétegben és környezetében a természetes állapot idején lefelé rohamosan növekedő volt. Ennek megzavarásával a töményebb víz a formáció aljából könnyebben juthatott a kútba, mert függőlegesen rövidebb utat kellett megtenni, mint a réteg mentén; a réteg függőleges ellenállása ugyanis a kisebb távolság miatt kevesebb volt. A rétegvíz elsósodásának oka lehet a fúrott kút hibája is, mert így különféle vegyi összetételű és eltérő nyomású vizek keveredhetnek. A lefelé növekvő nyomású területen a sekélyebb jó minőségű vízhez keveredhet a mélyebb és nagyobb nyomású sósabb víz. A keveredés leggyakoribb okai: a csőrakat nem teljesen záró cement palástja, a tömszelence hibája, a cső korróziója, a szakszerűen el nem tömött, főleg szénhidrogén kutató fúrások. Az áramlási régió felszálló ágában a vékony felszínközeli édesvizet a túlzott termelés veszélyezteti. Amikor ugyanis az utánpótlódás kevesebb a termelésnél, a sósvíz front felfelé tart. 5. A felszínközeli vízforgalom dinamikája A függőleges gradiens térképén (7. ábra) a Tisza mentén és a Jászság peremén, tehát éppen a legerősebb függőleges pozitív gradiensek helyén, a felszínalatti 80 — 100 m-ig semleges vagy igen gyenge negatív gradiens van, alatta viszont a területre jellemző erős pozitív gradiens. A részletes szelvények szerint ez a sáv kétféle geológiai helyzetben alakult ki : 1. Ott, ahol a Tisza medre bevág a „kék homok"-ba, azt drénezi, annak vizét hígítja (6. ábra). 2. A hevesi homokon (3. ábra), meg a Nagykunság és a Tisza mellékének homokbuckás vidékén (3. ábra). A Nagykunságon és a Tisza mentén a „kék homok" felszínre jutó „ablakai" a buckák. Az ide hulló beszivárgó csapadékvíz visszaszorítja, felhígítja a felszálló rétegvizet, így alakult ki a gyenge negatív függőleges gradiens a felszínközeli 50—100 m-es üledéksorban. A pozitív függőleges gradiens a szelvény mentén ott határozott, ahol nincsenek homok ablakok, s ahol folyómeder nem vágja át a záró fedőréteget (Hortobágy,