Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

3. füzet - Erdélyi Mihály: A Középső-Tiszavidék vízföldtana és rétegvizeinek dinamikája

400 Erdélyi Mihály TISZASULY A Ú,JTIK0S TISZAOAOA TÓSZEG SZOLNOK BESENYSZÖG TROFF KISKÖRE TISZAFÜRED TIS2ACSEGE POLGÁR TISZADOB PRÜSY 5. ábra. 5. sz. szelvény Fig. 5. Cross section No. 5. jutott el az északalföldi mélyebb részmedencébe, a Jászságba és a középtiszai mélyárok Ny-i felébe (2. ábra). 2. Az alsó pleisztocén folyóvízi üldékciklus kezdeti durvaszemcsés anyaga ismétlődésekkel felfelé egyre finomodva a mély részmedencékben vastag és jóval rosszabb vízvezető vagy gyakorlatilag vízzáró összletté lett (2., 3. és 5. ábrák). Ez a fedőösszlet hosszú idő alatt képződött, esetleges üledékhiányokkal. Időben a felső-pleisztocén üledékciklusig terjedően képződhetett. A pleisztocén középső osztata helyenként gyakorlatilag vízzáró. 3. A felső-pleisztocénben a süllyedés általában kisebb volt. Az ekkor keletkezett mélyebb peremi rész-süllyedékek kezdetben gyorsan durvaszemcsés üledékkel töltődtek fel ugyanúgy, mint az alsó pleisztocén ciklusban. E ciklus homokos szakaszát a Tiszántúlon „kék homok"-nak nevezik (Sümeghy 1929—32). A felsőpleisztocén ciklus anyaga is felfelé egyre finomodva töltötte fel és egyengette tökéletes síksággá az Alföld mély medencéit (5. ábra). Ennek felszínét márcsak a holocén helyi siillvedékeibe térített Tisza erodálta. A hármas (nem rétegtani) tagolódású pleisztocén leginkább szembetűnő a mély medencében, vagyis ott, ahol felső része nem, vagy csak kevéssé hordódhatott el. A Sajókapuban a kavics egységes. Sümeghy mutatta ki, hogy a lecsonkolt alsó kavicsra települ a felső pleisztocén kavics (Sümeghy 1929—32). A Sajó torkolat közelében az alsó kavics és a felső kavics homok között már megvan a középső elválasztó réteg. Ennek felső szintje vízzáró agvag (Sümeghy 1929-32).