Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

3. füzet - Hajós Béla: A Rajna szabályozásának környezeti hatásai

372 Hajós Béla m-re szííkűl össze. A legszűkebb pont a Loreley sziklánál van. A sziklás szakaszon jobboldalt a Lahn, baloldalról a legnagyobb mellékfolyó a Mosel éri el a Rajnát, ami Franciaország irányában hajózható. Bonnál hagyja el a hegyeket és mint síksági folyó erős meánderezési hajlammal, hatalmas feltöltésen halad a holland — német határig, ahol az utolsó mellékfolyók a Ruhr és a Lippe torkollnak be. A határ után megváltozik a Rajna képe és neve, több ágra szakadva állandóan fejlődő deltatorkolatot képez. A vízgyűjtő terület átlagos magassága 483 m, erősen változó tagozódással. A legmagasabb pontok az Alpokban a Jungfrau 4160 m és a Finsternhorn 4275 m. Az Alpokból 18 00Ó km

2 tartozik a Rajna vízgyűjtőjéhez, amiből 400 km

2 eljegesedett. A vízgyűjtő legjelentősebb része 600—400 m és 200—150 m közé esik. A talajhasználat 1600 — 1800 m. A. f. között erdő, majd erdő-mezőgazdaság vegyesen, míg a síksági területeken mezőgazdaság. Az egész Rajna melléken a sokoldalú hasznosítás és a nagy kereskedelem következtében kb. 50 millió ember lakik számos településen és nagyvárosokban. A Rajna-vidéket a nyugati szél uralja, amelyen keresztül jönnek az atlanti légtömegek Európába, és ennek hátoldalán a déli Rajna melléken általában enyhébb klíma uralkodik. Tartósabb hótakaró csak a hegyekben alakul ki, ahol viszont az éves átlagcsapadék viszonylag magas (2500—3000 mm/év). A németországi vízgyűjtőn (Fekete erdő) ez az érték 2000 mm, a síkságon 500—800 mm/év. A párolgás 400—500 mm, az éves átlaghőmérséklet 8—9 °C. A Bódeni tó feletti szakasz elsősorban a glecserek vizét vezeti el hegyi folyókra jellemző nagy eséssel (10—20 in/km), ami a tóhoz közeledve fokozatosan csökken (1,5 m/km). A Bódeni tó befolyása a víz és hordalékháztartásra nagyon komoly. A Bódeni tó után, ahogy az vázlatosan a 2. ábrán látható, a Rajna kis eséssel (0,7 m/km) folyik a már említett 24 m magas Schaffhauseni vízesésig, ahonnan az esés Baselig kb. 1 m/km. Baselnél kezdődik a Rajna talán legjellegzetesebb és az idők folyamán legtöbbet változott szakasza, és napjainkban is legtöbb nehézséget okozó úgynevezett Felső-Rajna. A vízszint-esés Basel alatt 0,7 m/km, Strassburgnál 0,5 m/km Karlsruhe térségében 0,3 m/km, Mannheimnél 0,16 m/km, Bingennél a sziklás szakasz felett 0,06 m/km. Különös morfológiai viszonyok vannak a Felső-Rajna alsó szakaszán, Mainz és Bingen közölt, ahol hatalmas sziklaküszöbön keresztül lép be a folyó a Rajnai Középhegység vonulatai közé. Bingen és St. Goár között meredek sziklák között folytatja útját, sok kanyarulattal, és hirtelen irányváltoztatással, több mint 10 m mélyen bevágódva. A folyó ezen szakaszát az egyenlőtlen esésviszonyok jellemzik, ami a csurgó térségében 3—8 m/km átlagértéket is elérhet. St. Goár alatt kisebb mértékben kiszélesedik a meder, az esés 0,20 m/km-re csökken ismét, ami Koblenzig a Mosel folyó torkolatáig megmarad. A Mosel befolyása után ismét hegyek közelednek a folyóhoz, a vízszint-esés 0,22 m/km, ami Kölnig lényegében nem változik. Köln után az ún. Alsó-Rajna ismét egy alföldi jellegű folyam képét mutatja, sok kanyarulattal folyik a deltája felé. A vízszintesés 0,24—0,08 in/kin között változik, és ezen a szakaszon az NSZK legerősebben iparosodott vidékét érinti. A holland határ után Lolith alatt rövidesen megkezdődik a delta szakasz, több természetes és mesterséges csatornával és egyre szélesedő mederméretekkel. A Rajna vízjárása általában kiegyenlített, bár az Alpokban a kis- és árvizek közötti különbség még jelentős, ami a klimatikus viszonyokból ered. Érdekesség-