Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

3. füzet - Szesztay Károly: A vízgazdálkodás vízháztartási adottságai Magyarországon

A vízgazdálkodás vízháztartási adottságai 3(379 4.) Az 1. ábra szerinti modell-vázlathoz igazodva a Kárpát-medence vízháztartási viszonyait módosító emberi beavatkozások az alábbiak szerint csoportosíthatók: a) A fedőréteg és a felszín alatti víztartók közötti kapcsolatot módosító beavatkozások, amelyek egyben a felszín alatti vizek utánpótlódási és megcsapolási viszonyait is meghatározzák. A vízforgálmi kapcsolatok területi lehatároltságának és intenzitásának fizikai feltételei tekintetében ezek a beavatkozások a talajvízszín feletti kapilláris zónák a térszínhez, illetve a gyökér zónához viszonyított helyzetében okoznak minőségi (küszöb értékekhez kötött) változást. A vízmozgási folyamatok területi eloszlását és intenzitását lényegesen módosító emberi beavatkozások jellemző példáiként az alábbiak említhetők: — A térszín növényzeti viszonyainak megváltoztatása különösképpen az erdők telepítése, vagy eltávolítása, és a talajművelés alakulása. Csapadékban viszonylag szegény területeken az erdők eltávolítása és a talajművelés hatására több nagyságrenddel is módosulhat a térszínre hullott csapadéknak a felszínen lefolyó és a talajba beszivárgó hányada, és ezzel a fedőréteg és a felszín alatti víztartók közötti vízforgalom iránya és nagysága; — Gyökeresen módosíthatják a felszín alatti víztartók vízszintjét és vízforgalmát az ásványbányászati vízszint süllyesztések különösképpen karsztos területeken (példaként említhető a Középdunántúli bauxitbányászat és a dorogi medencebeli „eocén" program). — A felszíni vizek mederhálózatának átalakítása és szabályozása, különösképpen a jelentékeny mértékű vízátvezetések és a folyócsatornázás, amelyek iránybani és nagyságrendi változást okozhatnak a felszín alatti víztartókkal hidrodinamikai kapcsolatban és a kialakuló vízforgalomban (a Tisza, Körösök. Hernád, Rába duzzasztása és csatornázása, Keleti főcsatorna stb). b) A beavatkozási hatások másik csoportja magát a vízforgalmat, vagyis az 1. ábra szerinti vázlat belépő és kilépő adatait módosítja. Ebben a vonatkozásban ismét az erdő borítási, növényzeti és talaj művelési változások kerülnek előtérbe. Ezek egyrészről módosítják a csapadék vízháztartási hatásait (az intercepciót, a beszivárgást, továbbá a felszíni és felszín alatti lefolyást), másrészről alakítják a potenciális és a tényleges párolgást. 5.) Módszertani szempontból az 1. ábra szerinti modell igen sokféle hangsúllyal, illetve területi és tényezőnkénti részletességgel kerülhet kidolgozásra. Erre kíván rávilágítani az 6. és a G. ábra. Az ő. ábra a Szovjet Tudományos Akadémia Földrajzi Intézete Hidrológiai Osztályának a talajok vízháztartási sajátosságaira vonatkozó kutatási eredményeit foglalja össze. Ilyen jellegű összefüggésekre az 1. ábra szerinti modellnek úgyszólván minden léptékű és irányzatú alkalmazásában szükség van. A baloldali ábrarész arra mutat rá, hogy olyan adottságok és beavatkozások esetén, amikor a beszivárgás mértéke és a talaj víztartó képessége egyaránt növekszik, a lefolyási hányad folytonosan csökkenő, az evapotranszspiráció pedig folytonosan növekvő irányzatot mutat (bár a talaj hasznos víztartalmának és a lefolyás két összetevőjének alakulásában közbenső maximum, illetve minimum mutatkozik). A jobb oldali ábrarész olyan adottságokra és beavatkozásokra vonatkozik, amikor a beavatkozás eredményeként a beszivárgás mértéke növekszik, de a talaj víztartó képessége csökken. Ilyen feltételek esetében a lefolyási és a párolgási hányad mutat közbenső minimumot, illetve maximumot és a rész-összetevők változnak folyamatos irányzattal. Mindkét ábrarész természtesen a fentebb értelmezettekkel ellentétes irányú jobbról balra haladó változások hatás vizsgálatára is alkalmazható.