Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

3. füzet - Szesztay Károly: A vízgazdálkodás vízháztartási adottságai Magyarországon

A vízgazdálkodás vízháztartási adottságai 353 Az ország területére hulló csapadék 58 km

3 (620 mm) Az ország területére lépő vízfolyások vízszállítása .... 114 km

3 (3600 m

3/sec) Az ország területét elhagyó vízfolyások vízszállítása ... 120 km

3 (3800 m

3/sec) Az ország területéről elpárolgó vízmennyiség 52 km

3 (550 mm) Az, hogy a csapadék és a párolgás „függőleges" vízforgalmának 58 — 52 = 6 km

3-nyi egyenlege a fenti adatok szerint pontosan megegyezik a kilépő és a belépő „vízszintes" vízforgalom 120 — 114 = 6 km

3-nyi egyenlegével, nem fizikai szükségesség, hanem a mai adatok és ismeretek engedte közelítő feltevés. A bizonytalanság oka, hogy a térszíni vízforgalomhoz szorosan hozzákapcsolódó felszín alatti és légköri vízforgalomról ma még igen keveset tudunk és az ország területére ilyen úton belépő, illetve onnan kilépő évi átlagos vízmennyiségről hozzávetőleges becslések sem állnak rendelkezésre. (L. 1. jegyz.) Minden bizonytalanságuk ellenére a fentebbi adatok, közelebbről а С csapadéknak és az ország területére belépő В vízhozamoknak a C+ß = 58 + 114 = 172 km

3/év (1) összege adja az ország folyamatosan megújuló vízkészletének mai ismeretek és adatok szerinti átfogó jellemzését, ha és amennyire ennek egyetlen számértékkeli jellemzése szükséges, illetve lehetséges. (L. 2. jegyz.) Célszerű elöljáróban rámutatni az ország területére hulló 58 km

3/évi csapadéknak, és az ország területére lépő vízfolyások 114 km

3/év átlagos vízszállításának egymásétól igen eltérő sajátosságaira, illetve ezek vízgazdálkodási vonatkozásaira: — A csapadékkal a Föld hidroszférájának desztilláló rendszerében minőségileg is folyamatosan megújuló, vagyis — a légköri szennyezések hatásától eltekinlve — bármely célra alkalmas tiszta víz jut az ország területére. A folyók medrében az ország területére érkező vizet viszont egyre növekvő mértékben „használt víz"nek kell tekinteni, amelyik kisebb-nagyobb mértékben mindig magával hozza a korábbi vízhasználatok vízminőségi következményeit; — Az ország területére hulló csapadékra a csapadékjárás statisztikai törvényszerűségei által meghatározott feltételek között mindig számítani lehet, a vízfolyások vízszállítása viszont a növekvő mértékű külföldi víztározások és vízhasználatok következtében — gyakran éppen a kritikus kisvízi időszakokban — kedvezőtlenebbül alakul, mint ahogy arra a természeti tényezők alapján következteti lehetne; — A csapadék sok év átlagában az ország egész területét viszonylag egyenletesen beborítja, a külföldről belépő folyók vízszállításának területi eloszlása viszont rendkívül egyenlőtlen (a teljes vízszállításnak mintegy 80%-a Dunában, Drávában és a Tiszában összpontosul és vannak területek, ahol nagy távolságokon belül egyáltalában nincs számottevő vízszállítású vízfolyás). A fentebbi természeti adottságok alapján az ország területére hulló csapadékot, illetve annak a felszín közeli víztartókban (fedőrétegben, talajvízben, karsztvízben) tározódó és folyamatosan megújuló vízkészletét elsősorban területi vízhasználatokra (lakóhelyi vízellátás, növénytermesztés, állattartás, erdőgazdálkodás, vadgazdálkodás, tájvédelem stb.) célszerű hasznosítani, míg az ország területére külföldről belépő és a felszíni mederhálózatokban összpontosuló vízkészletek természeti adottságai elsősorban a mederbeli vízhasználatokra (vízi közlekedésre, vízerőhasznosításra, vízi üdülésre) és a koncentráltan jelentkező nagyobb vízigények kielégítésére a legkedvezőbbek. 2 Vízügyi Közlemények