Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

3. füzet - Gergely István: A vízgazdálkodás VI. ötvées ágazati tervének irányelvei

A vízgazdálkodás irányelvei 345 A kongresszus határozatai úgyszólván teljes egészében érintik a vízgazdálkodást, — egyfelől mint a társadalmi-gazdasági fejlődést megalapozó egyik fontos infrastruktúrát, — másfelől mint a gazdálkodó szervezetek egyik csoportját. A vízgazdálkodásnak, mint a társadalmi-gazdasági fejlődést megalapozó infrastruktúrák egyikének feladatai szorosan kapcsolódnak a kongresszusi határozatban megfogalmazott — ipari, mezőgazdasági termelés és a közlekedés fejlesztésére vonatkozó programokhoz; — az életszínvonal-politikai célkitűzésekhez, a lakásépítési programhoz, a szolgáltatások, az egészségügyi ellátás, a gyermekintézmények és az üdülést, pihenést szolgáló intézmények fejlesztéséhez; — a környezetünk védelmére és természeti erőforrásainkkal való gazdálkodásra vonatkozó határozatokhoz. A víz hiánya, vagy a vizek kárt okozó hatása, nem akadályozhatja társadalmigazdasági fejlődésünket. Feladataink megoldása megköveteli igazgatási, irányítási rendszerünk és munkánk további tökéletesítését, a tevékenységi körök pontosabb meghatározását, a beosztással járó felelősség következetesebb vállalását és számonkérését. A társadalmi érdek következetesebb érvényesítése és a nagyobb követelmények szükségessé teszik, hogy a központi és helyi szervek összehangoltabban tevékenykedjenek, a társadalmi érdek érvényesítésében erősítve a központi irányítást és ellenőrzést, biztosítva a feladatok megoldásának közérdek szerinti sorolását és súlypontozását. A gazdaságban a fő tennivaló a hatékonyság erőteljes növelése. Fejlődésünk eddigi extenzív szakaszáról az intenzív szakaszra térünk át, magasabb követelmények, szigorúbb feltételek mellett. A hatékonyság, a szorgosabb, hozzáértőbb munka, a rendelkezésünkre álló erőforrásokkal való okos takarékosság követelményei új módon jelennek meg és egyidejűleg szorosan ötvöződnek a jobb minőség követelményével. A hatékonyság, a jó minőség igénye a termelési folyamat minden fázisában, munkánk valamennyi területén nélkülözhetetlen. Feltételezi a valódi tartalékok feltárását és bevetését, a fegyelem, a takarékosság maradéktalan érvényesítését. Elengedhetetlen követelmény a szervezettség és a következetesség megvalósítása és állandó tökéletesítése irányítási, vállalati és munkahelyi szinten egyaránt. A rendelkezésünkre álló munkaerőt, anyagot és energiát csakis a reális igényeket kielégítő célokra szabad fordítani. Fejlesztéseinknek sok kritériumnak kell megfelelniük. Ki kell állniok működés közben évtizedek kritikáját, meg kell felelniök a tőke és munkatakarékosság követelményeinek, a gazdaságos üzem és fenntartás előírásainak, ugyanakkor magukban kell hordozniok a folyamatos műszaki-technológiai fejlesztés lehetőségeit. A hatékonyság igénye megköveteli minden téren az érdekeltség jó értelemben vett fokozását, anyagi és erkölcsi értékítéletünk fejlesztését. Ez szükségszerűen együttjár a szocialista demokrácia fejlesztésével csakúgy, mint az anyagi és erkölcsi javak értékén mért elosztásának korszerűsítésével.