Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

2. füzet - Joó Ottó-Lotz Gyula: A Zala folyó szerepe a Balaton tó eutrofizálódásában

A Zala folyó szerepe 243 lított szennyező anyagok egyharmadának lehetne a Balatonba jutását megakadályozni. Olyan megoldást kell tehát mindenekelőtt választani, amely max. 5—10 éven belül a Zala áltat szállított összes tápanyagokat távol tartja a Keszthelyi-öböltől. Ezt elérhetjük, ha lehetővé tesszük, hogy az eutrofizációs folyamat, amely ma a Keszthelyi-öbölben tapasztalható, már akkor végbemenjen, mielőtt a Zala vize a Balatont elérné. Erre a Kis-Balaton térsége kiváló lehetőséget kínál. A ma is vizenyős, nagy részén mocsaras területre kiteríthetjük a Zala vizét. Azt elegendő ideig ott tartva az érkező lebegő-, szerves és tápanyagok beépülhetnek a mocsári növényzetbe, ill. kiülepedhetnek. így nem jutnak el a Balatonig. Hasonló funkciója lehetett korábban a Kis-Balatonnak, Nagybereknek stb. Itt játszódhatott le a Balaton-vízzé válás folyamata. Ennek során az érkező, Ca(HC0

3)

2-t tartalmazó vizek C0

2 fölöslege ezáltal fizikai-kémiai-biológiai úton megszűnik. A keletkező CaC0

3 csapadék a fenéküledékbe kerül. A nádas tápanyagvisszatartó képessége közismert [23]. E hipotézis helytálló voltát a történeti kutatás módszereivel bizonyíthatjuk. Előre kell bocsássuk, hogy a történeti kutatásnak egy különleges ága, a régi térképeknek kellő műszaki és térképtörténeti ismeretek birtokában történő elemzése és összehasonlítása a mai viszonyokkal rendkívül értékes segítséget nyújtott aktuális környezetvédelmi és műszaki problémák megoldásához, ezzel közvetlen népgazdasági érdeket szolgált. Lássuk tehát, mit mondanak a vízügyi-történeti adatok a Kis-Balatonról?

4 2. Történeti áttekintés a Kis-ltalaton múlt járól A mai szóhasználat szerint — tágabb értelemben — Kis-Balatonnak a Zala torkolata és Balatonlúdvég között a Zala mindkét partján elterülő nádas-sáros, mocsaras térséget nevezzük, amelynek jó részét a méltán híres természetvédelmi terület foglalja el. Ez az elnevezés azonban viszonylag ú j keletű, mintegy 150 éves. A mai Kis-Balaton térségéről megbízható térképi adataink csak a XVIII. század közepétől vannak, de írásos forrásokból tudjuk - és ezt a XVIII. szászázad második felében készült térképek is bizonyítják —, hogy a XVIII. század végéig nem tettek különbséget a Balaton és a Kis-Balaton között. A ma KisBalatonnak nevezett térség a Balaton erőteljesen eutrofizálódó öble voll. Bél Mátyás így ír 1740 körül szerkesztett, Somogy megyéről szóló leírásában [3]. ,,Nam simul ad llidvéghum Szata amnis lacui se cacpit insinuare, inter confertissima arundinete diffunditur laxius, refertqne cum speciem, ac si totus eo ex amne nasceretur." (Hidvégnél ugyanis a Zala folyó egyszerre a Lóba folyik be, igen sűrű nádasok között szélesebbre terül, és látszólag eltűnik, mintha a tó teljesen a folyóból eredne). Bél Mátyás tehát a Zala torkolatát Balatonhidvéghez teszi. Ugyanezt mutatja a zalaegerszegi levéltár T 32 jelzetű kéziratos térképe, melyet Borsi fay László „causarum advocatus" 1961. márciusában a zalavári apátság számára készített. A meglepően pontos, nagy méretarányú (1:3890) térkép a Balatonhidvég és Lebujpuszla (ma Zalavár K-i része) közti területet ábrázolja a balatonhidvégi híddal és a ma is álló kápolnácskával együtt. A híd kifolyási oldalán „Lacus Balaton incipit" (itt kezdődik a Balaton tava) felirat található. Balatonhidvég —Zalavár vonalától K-re a mélyfekvésű (a Kis-Balaton4 A tanulmány történeti része a [111 alatt felvett tanulmány kivonata, melynek anyaga a témához szorosan kapcsolódik. Ezért közlését elengedhetetlennek tartjuk (Szerzők megjegyzése).