Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

1. füzet - Kovács György-Molnár György: Hójellemzők számítása hóvastagság-idősor alapján

Hójellemzők számítása 81 1. táblázat A kritikus térfogatsúly (yt) átlagértékei 1960 — 1971 évek között Tél Kritikus térfogatsúly Yk (g/cm

3) Szórás s (g/cm

3) Átlagos hórétegszám R (db) 1960—1961 0,205 ±0,028 1,00 1961—1962 0,233 ±0,0-16 1,47 1962—1963 0,265 ±0,058 2,29 1963—1964 0,252 ±0,058 2,08 1964—1965 0,209 ±0,032 1,30 1965—1966 0,236 ±0,050 1,69 1966—1967 0,257 ±0,069 2,00 1967—1968 0,222 ±0,050 1,38 3 968—1969 0,251 ±0,055 1,84 1969—1970 0,248 ±0,056 1,92 1970—1971 0,249 ±0,070 1,89 1960—1971 0,245 ±0,060 1,86 tásra jutottunk, hogy a y

k jelentős mértékben függ a hó rétegződésétől. A hórétegződés jelensége a következőkben vázolható. A fagyfelengedés és a napsugárzás hatására a hótakaró felszíne olvadni kezd. A fagy újbóli jelentkezésekor a hófelszínen jégkéreg képződik, amely a régi hóréteget elkülöníti a kéregre hulló friss hótól. Ha a jelenség napokon át többször megismétlődik a hó jól elkülönülő rétegekre tagolódik, melyeknek a száma (Ii) a felhalmozódás-olvadás periodicitásának jó mutatója. Л közel 1,0 g/cin

3 fajsúlyú jégkérgek beépülésével természetesen a hótakaró kritikus térfogatsúlya is jelentősen emelkedik. Az 1960 — 71. évek közötti időszak y

k adatait évenként és egészében is kapcsolatba hoztuk a hórétegek számával. A korrelációs tényezők (r), melyek a II. táblázat 3. oszlopában láthatók, minden esetben elég szoros kapcsolatról tanúskodnak. A 11 éves időszakban a kritikus térfogatsúly (y

k) és a hó rétegszáma (Ii) közölli összefüggést a következő regressziós egyenlet tárta fel: y

k = 0,153 + 0,0507? ± 0,025 g/cm

3 (3) A rétegszám figyelembevételével a y

k szórása 0,060 g/cin

3 saját szórásról 0,025-re csökkenthető, tehát a hó kritikus térfogatsúlya a hó rétegszámának ismeretében jól meghatározható. Az 1. ábrán megrajzoltuk а II. táblázat 2. oszlopában szereplő egyenletek egyeneseit. Jól látható, hogy az egyrétegű, vagyis a jégkéreg nélküli hótakaró kritikus térfogatsúlya 11 év alatt 0,020 g/cm

3 széles zónán belül változik. A rétegszámok növekedésével nő a szélső értékek távolsága is. Legmeredekebb az 1968. míg leglaposabb az 1965. évi adatokat reprezentáló egyenes. Az egyre nagyobb szórás oka a téli időszakok hőmérséklet-ingadozásaiban mutatkozó eltérésekben keresendő. Valószínű, hogy az 1965-ös évi rövidebb olvaG Vízügyi Közlemények