Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

4. füzet - Váradi József: Az öntözővíz-elosztó csatornák műtárgyainak fejlesztése

Az öntözővízelosztó csatornák 617 A táblázatban található műtárgyak adaptálható műszaki terveit a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság aktív segítsége mellett maradéktalanul sikerült kidolgozni. Alkalmazási terület Ennek a fejlesztő munkának az eredményeként tehát elkészült az öntözővízelosztó csatornahálózatok műtárgyainak legújabb típusa. A venturi elven működő vízhozamadagoló csőzsilip alkalmas felülről, vagy (helyi automatikával felszerelve) alulról vezérelt öntözőcsatorna-rendszer termelői vízkivételeként történő beépítésre. Alkalmazásra kerülhet felülről vezérelt öntözőcsatorna-rendszerben a vízszolgáltató hálózat vízhozamadagoló műtárgyaként, továbbá beépítésre kerülhet belvízcsatornák vízhozammérő műtárgyaként is. Az alföldi kis esésviszonyoknak megfelelően már 12—15 cm nyomómagasság biztosítása esetén a tervezett összes műtárgy a maximális vízsszállítás 25 — 100%-os tartományában legalább ±10%-os pontossággal adagol. Alvízi visszahatás és a felvízszint-ingadozás alkalmazhatóságát nem befolyásolja. A ±10%-os előírt adagolási pontosság betartása mellett, egyedi kialakításban 50 1/s-tól 1300 l/s-ig, iker kialakítása esetén maximálisan 2,6 m

3/s kapacitással tervezhető. A műtárgy iker kialakítása esetén azonban biztosítani kell a rávezető egyenes csatornaszakasz szükséges hosszát, ami legalább a víztükör szélességének ötszöröse kell legyen. A műtárgytípus adaptálása A műtárgynak két típusa van, amit „1" és „2" jellel különböztetünk meg. Az „1" típus kerül kialakításra, ha a műtárgy a csatorna végén, „2" típus, ha a műtárgy oldalvízki vétel ként kerül megépítésre. E típusokból az „A" jelűt kell betervezni akkor, ha törekedni kell a műtárgy veszteségének minimálisra csökkentésére. „B" jelűt akkor, ha a rendelkezésre álló nyornómagasság nem teszi szükségessé az esésveszteséggel való takarékoskodást. Megjegyegyezzük, hogy az „A" kialakítása drágább, a „B" kaialakítása olcsóbb. A csőzsilip méretét két szám jellemzi, a cső és a mérőszűkűlet átmérője, nevezetesen a 6Ó/30-as méret 60-as csőátmérőt és 30 cm-es mérőszűkűletet jelent. A beépíthető cső és mérőtorok átmérőket, a legalább ± 10%-os pontossággal mérhető minimális és maximális nyomómagasságot a már említett I. táblázat foglalja össze. A táblázat alapján és a vízkivétel helyzetének (szembe illetve oldal vízkivétel) ismeretében az alkalmazandó átmérő, ill. az „A" és „B" típusjel a következők szerint határozható meg. Miután a szükséges maximális vízhozam termelő igényeinek megfelelően ismert, az I. táblázatból kiválasztható az a zsilipátmérő, amelynél ez a vízhozam kiadható. Ezután meghatározzák a műtárgynál figyelembe vehető minimális nyomómagasságot oly módon, hogy a műtárgy felvizének minimális értékéből kivonják a műtárgy alvizében kialakuló legnagybb vízállásértéket. Az így kiszámított nyomómagasságot a vízkivétel irányának (,,1" és „2") figyelembevételével összehasonlítják a táblázatban megadott és a műtárgy működéséhez szükséges két h

v értékkel. Amennyiben a számított érték eléri vagy meghaladja a ,,B" jelű típusra jellemző értéket, így ezt az olcsóbb típust kell megépíteni. Ha az érték az „A" és „B" típusra jellemző érték közé esik az „A" típust kell megépíteni. Ha viszont kisebb az „A" típusra jellemző értéknél is, nincs lehetőség