Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

4. füzet - Váradi József: Az öntözővíz-elosztó csatornák műtárgyainak fejlesztése

614 Váradi József szükség. E műtárgyak kialakításának alapelveit a korábbi kutatások [1,3, 4, 5] megalapozták, jelen téma keretében pedig elkészültek e műtárgyak adaptálható műszaki tervei. Az alulról vezérelt rendszerek műtárgyainak fejlesztése terén lemaradás tapasztalható. Mind ez ideig ugyanis nem történt meg a hazánkban alkalmazott különféle alvízszintszabályozók egységes szempontok szerinti minősítése és ennek alapján a tipizálásra alkalmas szerkezet kiválasztása. Ennek a feladatnak a megoldása, valamint az alulról vezérelt rendszerekben alkalmazható túlfolyók beépítési feltételeinek tisztázása az elkövetkezendő időszak egyik fontos feladata. E rövid áttekintés után rátérünk e fejlesztési munka eredményeként kifejlesztett — venturi elven működő vízhozamadagoló csőzsilip, — kihelyezett úszós automata felvízszinttartó, és — szivornya kialakításának, alkalmazhatóságának és adaptálási módjának ismertetésére. 2. A vezérlés módjától függetlenül kialakítható műtárgyak a) A venturi elven működő vízhozamadagoló csőzsilip Típuskialakítás A vízügyi gyakorlatban általánosan használt vízadagoló műtárgy a csőzsilip. A vele kapcsolatos vizsgálatok eredményeként, ma már az egyik legjobban ismert műtárgytípus [2, 7]. így ismeretes az, hogy szokványos kialakítása esetén nem elégíti ki a vízadagolókkal szemben támaszott, korábban már részletezett igényeket. Hidraulikai sajátossága ugyanis függ az alvízi visszahatás mértékétől, s így hazai adottságaink között az esetek döntő többségében három paraméter (a felvíz, az alvíz magassága és a zsilipállás értéke) határozza meg az átfolyó vízhozamot. Ez a körülmény mind a kézi, mind az automatikus üzemet jelentősen nehezíti. Alkalmazásának nehézsége az, hogy az alföldi viszonyok között rendelkezésre álló kis nyomómagasságok esetén a már említett ± 10%-os pontosság nem biztosítható. Ezek a körülmények indokolták tehát e műtárgytípus továbbfejlesztését a Szovjetunióban már e téren is alkalmazott venturi elv figyelembevételével. A feladat tehát az volt, hogy e műtárgytípust a magyarországi adottságoknak megfelelően alakítsák és hazai viszonyaink között is alkalmazhatóvá tegyék. Ilyen meggondolásokkal került tehát kifejlesztésre a venturi elven működő Szigyártó— TI VÍZIG-féle vízhozamadagoló csőzsilip, aminek általános elrendezését és kialakítását mutatja az 1. ábra. A műtárgy legfontosabb része az alumínium csőből hegesztéssel előállított és mérőszűkülettel is ellátott áteresz. A mcrőszűkűletből egy érzékelő cső vezet az ún. dinamikus aknába, egy másik érzékelő cső pedig a statikus aknát köti össze a műtárgy mindenkori felvízével. A harmadik aknába a műtárgy végébe elzárószerkezet kerül beszerelésre. Működési elve A statikus aknában a közlekedőedények törvényeinek megfelelően a mindenkori felvízi vízállással azonos magasságú vízszint alakul ki, míg a dinamikus ak-