Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

4. füzet - Sass Jenő: A Balaton vízrajzi felmérése

568 Sass Jenő Ezzel egyidejűleg mértük meg a védett partszakaszok (burkolatok, kőszórások) kb. 100 m-enkénti magasságát optikai távolságmérés mellett. A bemért partéipontok helyét a távolságok alapján azonosítottuk a fotótérképen. A terepi munka utolsó fázisaként elvégeztük a MAHART kezelésében levő 21 kikötő, valamint a Zánka úttörővárosi és a balatonaligai kikötők felvételét. A mérés alapja az eredeti légifényképezésből előállított 1:2500 méretarányú fotótérkép volt. Ezek terepi azonosítása után a mélységvonalak megszerkesztéséhez kb. 25 m-enként keresztszelvényeket vettünk fel a mólókra merőlegesen. Kétmólós kikötőkben a szelvényeket a mólókon túlra is meghosszabbítottuk. Mólókönyökben, belső öblökben a keresztszelvényekre merőlegesen is végeztünk mélységmérést. 4. A vízrajzi felmérés feldolgozása A fentiekben ismertetett felmérés és a rendelkezésünkre álló egyéb adatok feldolgozása útján az Atlasz alábbi fejezeteit állítottuk össze. Hidrográfia és geomorfológia Az összeállítás négy fejezetre tagozódik. Az I. fejezet a Balaton vízgyűjtőjének természetföldrajzával, a vízgyűjtővel és a vízrendszerrel, a domborzati és eróziós viszonyokkal, a növénytakaróval és a művelési ágakkal foglalkozik. A II. fejezet röviden összefoglalja a Balaton — és részben a vízgyűjtő — hidrológiai viszonyait, ideértve az éghajlatot, a tó vízjárását, vízhőmérsékleti és jégviszonyait, a tó vizének különböző mozgásformáit, a vízháztartási és a vízminőségi viszonyokat. A III. fejezet a tó és a vízgyűjtő fejlődéstörténetének és geomorfológiájának átfogó leírása. Foglalkozik a tó megjelenését előkészítő, de ma is ható kéregmozgásokkal, szintváltozásokkal, a tó kialakulásával és fejlődésével, valamint az évszázados vízszintváltozásokkal. A III. 2. fejezet több ezer sekélyfúrás feldolgozása alapján teljesen új és az eddigiekkel több kérdésben ellentétes képet is ad a Balaton kialakulásáról és fejlődéséről. Az új elképzelés szakmai vitája és bírálata az érintett szakterületeken nyilvánvalóan hosszú időt igényel. A IV. fejezet röviden leírja a Balaton és a csatlakozó vízrendszer szabályozásának történetét, majd az 1975. évi felmérés alapján foglalkozik a tó partvonalváltozásaival, a nádasokkal, a mederváltozásokkal, végül megadja a tó legfontosabb geometriai jellemzőit. Alappontjegyzék Az alappontjegyzék a nyilvántartási szelvények adatait tartalmazza. A déli parti köveket DVO, az északi partiakat ÉVO rövidítéssel különböztettük meg. A jegyzékben a szelvénykövek budapesti sztereografikus vetületi rendszerű koordinátáin, valamint a kő csapjának és tetejének Adria feletti magasságán kívül megtalálható a szelvényeknek az 5 ÉVO-tól a partvonalon mért távolsága is. A partvonalat a hossz-szelvény szerkesztéséhez az 5 ÉVO-tól (Balatonfűzfő) kiindulva a 78 ÉVO-ig (Keszthely) az északi és a déli parton külön stacionáltuk.