Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

4. füzet - Sass Jenő: A Balaton vízrajzi felmérése

562 Sass Jenő igénye nélkül ugyan, de támpontul szolgálhat a tóval foglalkozó szakemberek számára. A fent leírtak alapján nem lehetett kétséges, hogy a Balatonnal foglalkozó intézmények számára nélkülözhetetlen egy, a rendelkezésre álló legkorszerűbb mérőeszközök felhasználásával készített új vízrajzi felmérés. Ezért határozták el 1973 őszén az illetékes vízügyi igazgatóságok, hogy a VITUKI II. Felszíni vizek főosztályát megbízzák a Balaíon részletes vízrajzi jelmérésével és annak alapján szerkesztett egységes, tematikus vízügyi térképrendszer, a Balaton Vízrajzi Atlasza kiadásával. 2. A vízrajzi felmérés előkészítése A Megbízónak az Atlasz tartalmára, a vízrajzi térképek méretarányára adott igényeit figyelembe véve kezdtünk a munka tervezéséhez. Előszőr el kellett dönteni, hogy a felvételt milyen alapokra támaszkodva végezzük el, milyen mérési módszert kövessünk és ehhez milyen mérőfelszerelésre van szükség. Felvetődött annak lehetősége, hogy az új térképek alapjául az állami térképeket használjuk fel és az Atlasz ezek helyesbítésével és kiegészítésével készüljön. Gazdaságossági számítás alapján azonban megállapítottuk, hogy ez a módszer nem olcsóbb egy új légifényképezés költségénél, ha figyelembe vesszük, hogy az lehetőséget ad a létesítendő vízrajzi alapponthálózat légiháromszögeléssel történő meghatározására is. A nádasok területét, határvonalát fototérkép felhasználásával olyan minimális terepi mérőmunkával és olyan nagy pontossággal határozhatjuk meg, amelyet a földi eljárás nem biztosít. Az állami térképek helyesbítésére, a pontok vízszintes földi bemérésére megfelelő létszámú mérőszemélyzettel egyébként sem rendelkeztünk. Ugyanakkor az új fényképezés alapján készíthető fotoanyagok egyéb felhasználási lehetősége bizonyításra nem szoruló előnyöket nyújt. Ezért úgy határoztunk, hogy a vízrajzi felméréshez új légifényképezést végeztetünk. A munka előkészítésének lényeges része volt a hidrometriai módszer kidolgozása. Mérőcsoportjaink évek óta végeznek folyófelméréseket, de az ott szerzett tapasztalat nem látszott elegendőnek az újszerű feladatokat jelentő tófelmérés gördülékeny elvégzéséhez. Ezért a vizes felvétel módszerének kidolgozásához kísérleti méréseket végeztünk. Ennek során meggyőződtünk arról, hogy Atlas-Echolog mérőberendezésünk a „Balaton" kutatóhajóba építve, kiegészítésssel alkalmas a keresztszelvények felvételére. A műszer ultrahang segítségével méri a vízmélységet és a mederprofilt tetszőleges méretarányban folyamatosan rajzolja. Távolságot a mérőhajóról kibocsátott és a mérendő távolság végpontjára állított reléállomás által visszavert rádióhullámok fáziseltolódása alapján mér. A berendezés távmérőképessége hat km. Mivel a keresztszelvények ennél többnyire hosszabbak, a műszerünkhöz rendelkezésre álló egy relé a távolságmérést a szokásos módon nem tette lehetővé. További reléállomás beszerzésére anyagi és egyéb okok miatt nem volt lehetőség, ezért a relé telepítéséhez a tómederbe állítható háromlábú teleszkópos állványt szerkesztettünk. Ezzel a távmérőképességet kétszeresére növeltük. Gondot okozott a szelvény irányok kitűzése, mivel bebizonyosodott, hogy az e célra felhasználni tervezett fény vetítő iránykitűzésre csak kedvező időjárási viszonyok között — erős, megfelelő beesési szögű napsugárzás, páramentes tófeletti légréteg esetén — alkalmas. Mivel a keresztszelvények felvételét egyéb körülmények is (hullámzás, szél, stb.) meglehetősen korlátozzák, az iránymeghatározás művele-