Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

4. füzet - Kovács György: A korszerű vízrajzi munka alapelvei. II. rész: A vízfolyások észlelésével kapcsolatos adatképzés, valamint az adatfeldolgozás és tárolás

A korszerű vízrajzi munka II. 549 tosítani kell az adatok térben és időben történő koordinálását, továbbá a vizsgált eleinek szerinti differenciáltságot. — Vizsgálni kell a vízgazdálkodás helyzetét befolyásoló folyamatokat, feltárva az ezek között fennálló ok és okozati kapcsolatokat. Ennek a kutatási célnak az eléréséhez biztosítani kell az információs rendszer interdiszciplináris jellegét és az előzőekben már említett koordináltságot. — Adatokat kell szolgáltatni a vízgazdálkodási egyensúly megtartását, illetőleg javítását szolgáló beavatkozások valamint létesítmények megvalósításához és működéséhez. Ezt az információigényt meghatározó gyakorlati tevékenység a következő részfeladatokat foglalja össze: — döntési változatok kidolgozása; — vízgazdálkodási intézkedések távlati tervezése; — a döntéseket, a távlati tervek megvalósítását szolgáló létesítmények műszaki tervezése és építése; — a létesítmények üzeme és fenntartása. — Meg kell oldani a végrehajtott beavatkozások hatékonyságának ellenőrzését, utóvizsgálatát. Ennek érdekében az adatrendszernek információt kell adni azokról a változásokról, amelyek a tett intézkedések hatására következtek be és ezeket az eredményeket hasonlítani kell a várt vagy előrejelzett hatásokhoz. Az integrált adatokat tároló rendszer kialakításának példájaként ismertetjük a balatoni környezetvédelmi adatbank vízrajzi alrendszerére kidolgozott javaslatot, amelyet szerintünk minden vízgyűjtőre illetőleg vízfolyásra általánosíthatunk, adaptálva természetesen azt a helyi adottságok figyelembevételével. Az említett javaslat — az eddig kifejtettekkel összhangban — alapvető elvként a következőket rögzíti: — A megfigyelő hálózat állomásain pontszerűen és nagy mintavételi sűrűséggel gyűjtött adatok nagy száma a döntéselőkészítő információkat szolgáltató adatbank használatát már gátolná. — A teljes részletességű primér adatok csak ritkábban kerülnek felhasználásra a kutatásban és a műszaki tervezésben, mint az átfogó információk, indokolt ezért az információtartalom növelése és az adatszám csökkentése. Közölni kell azonban az elsődleges adatok tárolási helyét és a hozzáférés módját, kívánatos, tovább hogy ezeket a kiindulásul szolgáló és fizikailag ellenőrzött adatokat is gépi adathordozón tároljuk. — A számszerűsíthető és így numerikusan tárolható adatokat két nagy csoportra bonthatjuk. Az elsőbe tartoznak az állandó (pl. vízgyűjtő terület,) az időben csak kismértékben ingadozó (pl. tófelület) és a viszonylag hosszabb ideig változatlan, szakaszosan módosuló (pl. művelési ág) adatok. A másik csoportot a folyamat időbeli változását jellemző, a megfigyelt primer adatokból integrált információk alkotják. — Az állandó adatok megjelenítése síkbeli mátrix formájában lehetséges. Ennek egyik rendezőjét a jellemzett terület, a másikat az adattípusok sora adja meg. A megfigyelt adatok gyűjtése és rögzítése során harmadik koordinátaként az időt is figyelembe kell vennünk, ezek reprezentálása tehát térbeli mátrix formájában történhet. A Balaton példaként bemutatásra kerülő esetében a rendszert ketté kell osztanunk, külön vizsgálva a vízgyűjtőt és külön a tavat (1. ábra) A tavat jellemző részrendszerben négy területegységet különíthetünk el: I. a keszthelyi öblözetet; II. a szigligeti öblözetet; III. a Badacsony és Tihany közötti tórészt; és IV. az északkeleti medencét.