Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

4. füzet - Kovács György: A korszerű vízrajzi munka alapelvei. II. rész: A vízfolyások észlelésével kapcsolatos adatképzés, valamint az adatfeldolgozás és tárolás

A korszerű vízrajzi munka II. 543 az elektromos jelet adó megfigyelő berendezések alkalmazására és az észlelési jelek közvetlen digitalizált rögzítésére. Más típúsú hibák adódnak akkor, amikor közvetett információkat képezünk a közvetlenül észlelt adatokból. A számszerű, emberi tévedésből eredő eltéréseken kívül ugyanis ilyenkor mindig számítanunk kell a használt modellek (a vízhozamgörbe, az anyagtranszport számítására használt képletek, a csapadék területi eloszlásának meghatározására szolgáló módszer, vagy az evapotranspiráció összetevőinek és a közvetlenül észlelt mennyiségeknek a kapcsolatát kifejező összefüggések) bizonytalanságára. A különböző kapcsolatokat korábban végzett részletes mérésekből statisztikai módszerekkel határoztuk meg, ezért azok mindig csak a valószínű értéket adják meg, amitől a tényleges adat meghatározott szórással eltérhet. A valószínű szórás mértékére a feldolgozott mérési adatoknak a kapcsolati görbétől való eltéréséből következtethetünk. Ezt a véletlen jellegű hibát azok a figyelembe nem vett befolyásoló tényezők okozzák, amelyek, bár hatással vannak a modell függő változójára, annak számszerű értékét azonban csak elhanyagolható mértékben módosítják és ezért a keresett paraméter számítására szolgáló összefüggésben nem szerepelnek (ilyen például az esés a kétváltozós vízhozamgörbe alkalmazásakor). Szabályos hiba is terhelheti a képzett adatokat, ha a modellben szereplő tényezők időben változnak (pl. a vízhozamgörbe változása a mederváltozás hatására, vagy a területi párolgás összetevőinek arányában a művelési ágak módosításának következtében bekövetkező változás). Ennek kiküszöbölése érdekében a modell meghatározására szolgáló méréseket időről időre ismételni kell (pl. a művelési ágak nyilvántartását időszakos felmérések alapján módosítani kell), vagy folyamatosan végezni kell ellenőrző méréseket, amelyek segítségével a modellt szükség esetén módosítjuk, az alkalmazott összefüggések időbeli érvényességét meghatározzuk (pl. a vízhozam- és vízminőség mérések). A modellek érvényességének ellenőrzésére — és ezzel az említett szabályos hibák kiszűrésére — valamint a közvetlen észlelések kiebb hibáinak feltárására szolgál az adatok fizikai ellenőrzése is. Ennek alapja az az adottság, hogy néhány paraméternek előre meghatározhatjuk valószínű tartományát, vagy időbeli változásának sebessége korlátozott, más esetekben az egymáshoz közel levő állomások adatai között határozhatunk meg olyan kapcsolatot, amely megszabja a két helyen észlelt érték különbségének várható tartományát, végül a képzett adatok esetében néha azonos, vagy eltérő mért alapadatokból többféle modellel közelíthetjük a keresett értéket és a különböző módon meghatározott paraméterek összehasonlítása tájékoztat az adat megbízhatóságáról. Az elmondottak szerint a fizikai ellenőrzés három alapesetét különböztethetjük meg aszerint, hogy a vizsgálatot — egy adatsoron belül a számértékek elemzésével (az abszolút értéknek és az időbeli változásnak határokhoz való hasonlításával); — egymás mellett levő állomások egyidőben mért adatainak összevetésével; vagy — azonos helyre és időre vonatkozó adatnak eltérő úton meghatározott értékeit összehasonlítva végezzük. Az adatok nagyságára és annak két észlelés közötti változására meghatározhatjuk az eddig észlelt szélsőértékeket. Lehetnek abszolút korlátok, amiknek túl-