Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

1. füzet - Kocsis Árpád-Szabó Elek: A békési vízlépcső és hatásterülete vízgazdálkodási rendszerének vizsgálata

А ПК к KSI VÍZLÉPCSŐ ÉS HATÁSTERÜLETE VÍZGAZDÁLKODÁSI KENDSZERÉNEK VIZSGÁLATA KOCSIS ÁRPÁD-DR. SZABÓ ELEK

1 A vízgazdálkodásban az idők folyamán bekövetkező szemléletváltozás szoros összefüggésben van a mindenkori fellépő igényekkel és az igények kielégítésére rendelkezésre álló vízkészletekkel. Magyarországon igen jól követhető a folyamat a Tisza-völgyben, illetve a Körös-völgyben, ahol a vízgazdálkodásnak nagy múltja van, és ahol a terület természetföldrajzi, hidrcmeteorológiai és ökonómiai viszonyai predesztinálják a mezőgazdasági és ipari termelés mind magasabb szintre való emelését. A terület gazdasági és vízgazdálkodási fejlődése párhuzamosan haladt, hol a vízgazdálkodás teremtette meg a fejlődés lehetőségét, hol a fejlesztés szaladt előre és követelte meg a vízgazdálkodás fejlesztését. A gazdasági fejlődés kezdeti szakaszában, az 1800-as évek második felében és az 1900-as évek elején a Körösök természetes vízkészlete még fedezte az akkor felmerült vízigényeket. Ebben az időszakban a vízgazdálkodási alaplétesítmények feladata főképpen az volt, hogy a folyók szabályozása után biztosítsák a mocsaras teriiletek lecsapolását, a vizet szabályozott vízszintek tartása mellett gravitációsan juttassák el a felhasználási területekre. Ekkor épült a Gyulai, a Bökényi, majd hosszú szünet után a Békésszentandrási vízlépcső. Az igények további fejlődése és ugyanakkor a Körösök természetes vízkészletének kimerülése az eddigi vízgazdálkodási szemlélet megváltozását igényelte. A szemléletváltozást a nagytérségi vízgazdálkodás gondolata jelentette, amelynek értelmében olyan vízrendszerből, amelynek természetes vízkészlete fölös mértékű, más vízrendszerbe lehet vizet átvezetni az ottani igények fedezésére. Az elv valóra váltását jelentette az 1950-es években üzembe helyezett Tiszalöki Vízlépcső és Keletifőcsatorna. A Keleti-főcsatornába leadott ,,Tiszavíz"-zel nemcsak a főcsatorna hatásterületén lehetett megoldani az öntözővíz-ellátást, hanem lehetőség nyílt a Körös-völgy vízkészletének szabályozott növelésére is. A Tisza-völgyi vízgazdálkodás fejlődésének következő lépcsőjét jelentette az l!)73-ban üzembe lépett Kiskörei Vízlépcső. A vízlépcső végső kiépítésében 400 millió in

3 kapacitású tározóját a tavaszi vízbő időszakban lehet feltölteni, és a kritikus július—augusztusi hónapokban ebből lehet az egyre csökkenő természetes vízkészletet pótolni, ezáltal az egyre növekvő igényeket kielégíteni. Az igénynövekedéssel szükségessé váló további Körös-völgyi vízpótlás ebből a rendszerből a Nagykunsági-főcsatornán keresztül valósulhat meg. A Körösladányi Vízlépcső 1077-ben lépett üzembe, a Sebes-Körös és a Berettyó összefolyása alatti szakaszon, lehetővé téve a Tiszából a Körös-völgybe átvezetett víz hatékony kormányzását és a felhasználási területekre való juttatását. 1 Kocsis Árpád, oki. mérnök, vezérigazgató, Ur. Szabó Elek, oki. mérnök, osztályvezető, Vízügyi Tervező Vállalat (Budapest).