Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

492 Bartha P.—Hirling Gy. 1. A kidolgozott előrejelzési modell Az utóbbi években a hosszú idejű meteorológiai előrejelzések pozitív fejlődésen mentek keresztül, amely általában az előrejelzések pontosságának növekedésében, valamint azok érvényességi idejének hosszabbodásában jelentkezett. Ez a fejlődés tette lehetővé, hogy a hosszú távú meteorológiai előrejelzések, amelyek tartalmazzák a két, hidrológiai szempontból is fontos meteorológiai elem, a hőmérséklet és csapadék számszerű, vagy minőségi jellegű előrejelzését, ma már lehetővé teszik a meteorológiai információknak a felhasználását várható vízállásváltozás előrejelzésekben. Az előrejelzési módszer kidolgozásának kezdetén részletesen vizsgáltuk a Balaton vízgyűjtőjén hullott csapadék havi területi átlagértékeinek sokéves idősorát a hőmérsékleti, a tényleges vízállásváltozás, a leeresztés és a természetes vízállásváltozás idősorokkal együtt [7]. Kétváltozós kapcsolatot kerestünk a havi természetes vízállásváltozás és a havi területi csapadékösszegek között úgy, hogy a természetes vízállásváltozás megfelelő értékéhez először ugyanazon hónap csapadékösszegét rendeltük, majd a természetes vízállásváltozás, valamint a tényleges tárgyhavi és a megelőző hónap(ok) csapadékmennyiségének összege között határoztuk meg a kapcsolatot. A kétváltozós kapcsolatok szorosságának értékelése után azt az eredményt kaptuk, hogy az év minden hónapjában a legszorosabb kapcsolat a természetes vízállásváltozás, valamint a tényleges tárgyhavi és az első megelőző hónap csapadékmennyiségeinek összege között van. Ezután minden hónapra olyan háromváltozós görbéket szerkesztettünk, amelynek vízszintes tengelyén a megelőző hónap havi területi csapadékösszegei, függőleges tengelyén a tárgyhónap természetes vízállásváltozásának értékei szerepeltek. Az összetartozó pontokhoz segédváltozóként a tárgyhónap területi csapadékösszegeinek értékeit rendeltük. A segédváltozók értékei szerinti kiegyenlítő görbe-sereget úgy szerkesztettük meg, hogy az egyenlő értékeket összekötő egyeneseknek a csapadék-előrejelzésben előforduló értékek, ill. kategóriák felelnek meg. További magyarázat helyett hivatkoznak a 1. ábrára, amelyen az augusztusban várható természetes vízállásváltozás előrejelzésére szolgáló segédletet mutatjuk be. A júliusban ténylegesen hullott területi csapadékátlag, valamint a meteorológiai előrejelzések alapján várható csapadékösszeg ismeretében az augusztusban várható természetes vízállásváltozás egyszerű módon előrejelezhető. Az előrejelzés — lényegében — azon a feltevésen alapszik, hogy a Balaton természetes vízállásváltozása a megelőző havi csapadékból származó lefolyás és a tárgyhavi csapadék közvetlen vízkészletnövelő hatásának függvényeként írható fel, amelynek általános formája: AHi = ACi-i + ВCt + D (mm), (1) ahol: AHi — a tó előrejelzett természetes vízállásváltozása mm-ben, amely zárt zsilipek mellett következne be, i — az index a hónapok jelzőszáma; C<-1 — a megelőző hónap csapadéka (a vízgyűjtő 9 csapadékmérő állomásán mért csapadék területi átlaga mm-ben. A csapadékmérő állomások: Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Marcali, Fonyód, Siófok, Tihany, Keszthely, Farkasgyepü, Zirc); Ct — az előrejelzett havi csapadék (a csapadékelorejelzés adatait a magyar, szovjet és amerikai meteorológiai előrejelzések szolgáltatják); A, B, D — az egyenlet állandói. Az egyes hónapokra meghatározott előrejelzési egyenletek állandóit az I. táblázatban foglaltuk össze. Az egyenletek együtthatóinak vizsgálata megerősíti azt a feltevést, hogy fizikailag megalapozott megoldásról van szó és rámutat a meteorológiai előrejelzés pontosságának fontosságára. Az egyenlet állandó tagja, amely tulajdonképpen a párolgási és egyéb veszteségeket jellemzi, januárban éri cl a minimumát és július-augusztus hónapban a maximumát. Ez megfelel a vízfelszín párolgás évi menetének. A másik figyelemre méltó megállapítás, az hogy a tárgyhónap csapadéka 2 —4-szeres súllyal jelentkezik az egyenletekben. Ez azt is jelenti, hogy a természetes vízállásváltozást döntően a tárgyhavi csapadék befolyásolja. A téli időszakban, amennyiben az előrejelzés kiadásakor a vízgyűjtőn levő hótakaró vastagsága meghaladja a 10 cm-t, az egyenletbe előrejelzett csapadék felső határértékét kell behelyettesíteni.