Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

3. füzet - Sárváry István: Nyomjelzési kísérletek néhány elvi és gyakorlati kérdése

Víznyomjelzési kísérletek 469 Feltüntettük a 12. ábrán, hogy pl. 5 km-es távolság, valamint vonalas áramlás feltételezése esetében all. táblázat szerint leghamarabb négy nap múlva várható a festék jelentkezése. Ekkor már elég, ha csak minden hatodik órában veszünk mintát. A feltételezett esetben persze a festék beérkezése két és fél hónapig is elhúzódhat, átlagosnál magasabb hőmérsékletű vizet adó megfigyelési ponton esetleg ennél is tovább. Ugyanezt a távolságot a frontális hullámban vonuló festék leghamarabb másfél év alatt tenné meg, elhúzódása pedig évekig is eltarthatna. d) A vízhozamváltozás által okozott koncentráció-ingadozás javítása Az áramlási viszonyok felderítését célzó nyomjelzések esetében csak akkor tudjuk egyértelműen kirajzolni a festékhullám alakját, ha a mintákban mért koncentráció-értékeket a vízhozam-ingadozás okozta változások szerint korrigálhatjuk. Ezt kétféleképpen érhetjük el: — minden mintavétel alkalmával hozammérést is végzünk a megfigyelési ponton; - a vízhozamingadozás-eredetű koncentrációváltozásokra a természetes öszszetevők hígulásából vagy töinényedéséből következtethetünk. A hozammérés meglehetősen időigényes művelet, gyakorlott személyzetet, utólagos feldolgozást igényel. Rendezetlen mederviszonyok, nagyobb hozamok, szélsőséges időjárási körülmények között aligha oldható meg, hogy a mintavétellel párhuzamosan minden alkalommal hozamot is mérjenek. Viszont alig okoz gondot az amúgy is begyűjtött mintából további természetes komponensek, vagy komponens-csoportok (pl. Ca-tartalom, vagy összes keménység) meghatározása. A festék töménységének változását ezután a párhuzamosan mért másik jellemző komponenshez viszonyítva, annak százalékában fejezhetjük ki. így lényegesen kevesebb idővel — és költséggel — kiszűrhetjük a vízhozam-ingadozás zavaró hatását. Ha a rendszerbe más szennyezőforrásból is bejuthat az általunk használt jelzőanyag egy vagy több komponense, amúgy sem célszerű a minták értékelésénél csak egy komponens vizsgálatára szorítkozni. Különösen a kloridtartalom egyoldalú mérésére alapozott értékelés veszélyes ilyen szempontból, mivel klorid-ionok több különböző jellegű forrásból is rendszeresen szennyezik a felszín alatti vizeket. e) A mérési módszer folyamatos ellenőrzése F^el kell készülnünk arra is, hogy elkerüljük a minták kiértékelésénél használt módszer meghibásodásából származó zavarokat. Meg kell oldani tehát a kiértékelés folyamatos ellenőrzését. Az ellenőrzés ideális esetben úgy érhető el, ha a mintákat kétfelé osztva azokat két laboratórium párhuzamosan dolgozza fel. Ha ez nem valósítható meg, akkor a durva hibák kiküszöbölésére feltétlenül meg kell oldani, hogy legalább minden harmadik-negyedik minta után kontrollmérést végezzünk. A kontroli-mérést lehetőleg a sorozatmérésben használt mérési elvtől eltérő módszerrel (vagy legalábbis nem ugyanazzal a műszerrel és vegyszerrel) kell megoldani. Csak így lehet biztosítani, hogy a sorozatelemzésnél alkalmazott berendezések valamilyen — nem okvetlenül szembetűnő — hibája folytán ne jöjjön létre alapvetően hibás mérési adatsor. Emellett még a sorozatmérési módszer etalonmintákkal történő rendszeres ellenőrző hitelesítését is meg kell oldanunk.