Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

3. füzet - Sárváry István: Nyomjelzési kísérletek néhány elvi és gyakorlati kérdése

466 Sárváry István b) A mintavételi rendszer kiválasztása A mintavétel lehet folyamatos vagy szakaszos, és szolgáltathat integrált vagy pontszerű mintákat. Ezeket a rendszereket vázlatosan a 11. ábrán mutatjuk be: — folyamatos koncentrációgörbét (H.a. ábra) csak regisztrálóműszerrel kaphatunk. Ez adná a legpontosabb képet a változásokról, de általános alkalmazása — elsősorban az eljárás költséges volta miatt — egyelőre nem várható, — a pontonkénti mintavétel (ll.b ábra) az ún. „fehér zaj" miatt rendkívül zavaros hullámképet adhat. A „fehér zaj" kiszűrése csak későbbi átlagolással történhet, ami viszont rontja az információtartalmat. Az átlagolás kérdésével a 8.a részben foglalkozunk, — egyszeri integrálással (И.с ábra) csak azt tudjuk eldönteni, hogy a festék beérkezett-e vagy sem. Ez a módszer főleg tájékozódó festéseknél használatos, eredmény esetében ezután mindig részletesen megfigyelt festésnek kell következnie. Ilyen egyszeri integrálás pl. az a közismert módszer, amikor aktív szén abszorbeálja az áthaladó fluoreszceint, — szakaszos integrálás (11.d ábra) adja kétségtelenül a legjobb eredményt. Ha az ilyen típusú mintavételt több komponensre is sikerül megoldani, ill. ha a mintavételek időpontjában a vízhozamokat is mérik, ez a rendszer szolgáltatja a legtöbb információt a festék koncentrációhullámának levonulásáról, mivel ezekkel a kiegészítésekkel a vízhozamváltozások hatása kiszüszöbölhető. c) A mintavétel sűrűségének megtervezése A fent vázolt sebességtartományok alapján, valamint a beadási és megfigyelési pont távolságának függvényében elég jól körülhatárolható az az időintervallum, amikor a festék megjelenése várható. Mint már erről szó volt: számíthatunk arra is, hogy ha a festék nem jelent meg a beadástól számítva egy bizonyos időszakasz végéig, akkor megjelenése után a lefutási időnek legalább ugyanilyen hoszszan kell tartania. A tapasztalat szerint a hullám alakjának megbízható kirajzolódásához legalább 12—15 adatra lenne szükség. Természetesen kedvezőbb, ha ezek a pontok sűrűbben követik egymást a hullám kezdeti szakaszán, ahol a változások gyorsabbak, és fokozatosan ritkulnak a hullám lecsengő vége felé. Ezeknek a követelményeknek ideális esetben csak az állandóan csökkenő sűrűségű, folyamatosan változó időintervallumokkal végzett mintavétel tenne eleget, amelynek a 12. ábra ferde egyenese felel meg. A mintavétel sűrűségének folyamatos változtatása azonban organizációs okokból nem valósítható meg. Ezért a mintavételek közötti időközt lépcsőzetesen szokták növelni. A 12. ábrán bemutatjuk azt a gyakorlati követelményeknek megfelelő mintavételi rendet, amely a legjobban felel meg az elméletileg helyes, egyenletesen csökkenő sűrűségű adatsornak. Könnyebb használhatóság céljából ezt a mintavételi rendet a III. táblázatban is megadjuk. A megállapodásszerűen elfogadott 1:2 sebességarány mellett a táblázatban megadott adatsűrűség legalább 12 adatpontot biztosít a koncentrációhullám levonulása alatt. Ha ennél nagyobb adatsűrűségre törekszünk, a 12. ábrán feltüntetett lépcsőzést a következő, nagyobb mintaszámnak megfelelő ferde egyenesre kell illeszteni.