Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

3. füzet - Sárváry István: Nyomjelzési kísérletek néhány elvi és gyakorlati kérdése

Víznyomjelzési kísérletek 461 I. táblázat 2. folytatása Sorszám Festékbeadás helye Festék megjelenése Távolság légvonalban, km Első észlelésig eltelt idő, óra Mai. sebesség m jóra Utolsó észlelésig eltelt idő, óra Min. sebesség m

/óra Kapcsolat jellege Irodalom sorszáma Festékbeadás időpontja 36. Schachensumpf-A (Gastein térség, Ausztria) Stützmaueri hideg források 0,5 14 36 50 10 V. k. 11 1967. IX. 6. 36. Schachensumpf-B. (Gastein térség, Ausztria) Stützmaueri meleg források 0,26 34 7 98 2,5 V. Á.P. H. 11 1967. IX. 6. 37. Almási zsomboly (Aggteleki hgys.) Tapolca forrás 1,9 336 5,7 1540 1,2 V. Á.P. H. 21 1969. IV. 22. 38. I.O.P. Plant nyelőkútja (Idaho, U.S.A. 47. észlelőkút 0,23 120 1,9 1059 0,22 P. H. 22 1959 39. I.O.P. Plant nyelőkútja (Idaho, U.S.A. 43. észlelőkút 0,28 144 1,9 1 180 0,24 P. H. 22 1959 40. I.O.P. Plant nyelőkútja (Idaho, U.S.A. 41. észlelőkút 0,30 385 0,8 1660 0,18 P. H. 22 1959 41. Észlelőfúrás (Kyírádi bauxitterület) Bányabeli vízbetörés 0,34 168 2,0 2 150 0,16 F. H. 19 1968 42. Észlelőfúrás (Dorogi szénteriilet) Bányabeli vízbetörés 0,43 960 0,45 2 050 0,21 P. H. 20 1967 43. 17. sz. zsomboly (Aggteleki hgys.) Gulyakerti forrás 0,75 1 730 0,43 3 360 0,22 F. H. 16 1973 44. Veesembükki zsomboly (Aggteleki hegység) Zsámány forrás 1,8 7 900 0,23 15 000 0,12 F. H. 21 1969. 45. Veesembükki zsomboly (Aggteleki hegység) Körkút forrás 1,8 7 900 0,23 15 000 0,12 F. H. 21 IV. 22. teknél rendszerint csak egy adat jelzi a festék beérkezésének időpontját, ez feltehetőleg az első megfigyelést, vagy a maximális töménységet jelenti. Ezért ezt az időadatot a maximális sebesség számítására használtuk fel, a minimális sebesség rovatába pedig a korábban megindokolt feltételezésnek megfelelően ennek a sebességnek felét írtuk be zárójelbe. A kapcsolat jellege elnevezésű rovatban a körülmények ismeretében típusokba soroltuk a felszín alatti áramlásokat. B.P. (búvópatak) betűkkel jelöltük a nagyobb hozamú felszín alatti patakoknak a felszíni vizekéhez közelálló folyási viszonyait, ahol a vízszintesés többé-kevésbé összefüggően változik. V. Á. (vonalas áramlás) betűkkel a barlangi vízfolyásoknak tavakkal és vízesésekkel megszaggatott, de még mindig vonalas jellegű folyását jelöltük. Végül F. H. (frontális hullám) betűkkel különböztettük meg azokat az eseteket, amikor a festék nem előre kijelölt pályán halad, hanem a karsztvíztestben a diffúzió által lassan terjeszkedő jelzőanyag-felhőt a regionális áramlás viszi a megfigyelési pont felé, amelynek helyi depressziója azután mintegy kiszívja a nagyobb területen áthaladó festéktömeg egy részét.