Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)
3. füzet - Kováts Zoltán-Kalmár István-Hajós Béla: A Fertő tó vízgazdálkodási és hasznosítási kérdései
A Fertő-tó vízgazdálkodása 429 Az állomáshálózatot a vízháztartás tényezői szerint az alábbiakban csoportosíthatjuk : — A tavon 11 db vízmérce szolgált a tó vízkészletének, gyakorlatilag a tó vízjárásának a megfigyelésére. — A tó közvetlen közelében, ill. partján levő 13 csapadékmérő ill. íróműszer segítségével határozható meg a tó felületére hulló csapadék. — A tó vízgyűjtőjéről érkező felszíni vizek észlelésére, mérésére eddig összesen 5 db vízmérceállomás létesült. — Kutak, illetve kútsorok létesültek 1970 — 75 között annak a megállapítására, hogy van-e a tóban a felszín alatt hozzáfolyás, illetve elszivárgás. Magyar oldalon 39, osztrák oldalon 4 kúton történik rendszeres megfigyelés. — A tó párolgási veszteségének a meghatározására kutatások folynak. A kutatásokat az OMSZ Légkörfizikai Intézete végzi. A kutatásokhoz szükséges megfigyelések, mérések ún. klímaállomásokon folynak. Magyar oldalon négy klímaállomás van üzemben. A parti klímaállomásokon (3 db) a levegő valamennyi klimatikus elemét mérik és kádpárolgásmérés folyik. A tavi állomáson a megfigyelések kiterjednek még a sugárzásra, a tó vizének hőmérsékletére, hullámzására, azonkívül nádasba telepített nádpárolgásmérő kádakban is rendszeres megfigyelések folynak. — A td vízháztartásának természetes folyamatában egyetlen beavatkozás lehetséges, a tó vizének a fertőszéli zsilipen történő lecsapolása. A lecsapolt víz mennyiségét 1967 óta regisztrálni tudjuk. b) A vízháztartás feltárásának eddigi eredményei Részben a korábbi évtizedek hiányos adatsorait is, különösen azonban az elmúlt évtized adatait, kutatási eredményeit felhasználva előbbre jutottunk a tó vízháztartási folyamatának a feltárásában. A feltárás legfontosabb eredményei, az eredmények mellett még meglevő bizonytalanságok, illetve a feltárás még csak részben megoldott feladatai az alábbiakban foglalhatók össze. A vízháztartás mint folyamat már említett „eredőjé"-nek, azaz vízszintjének az idősorát a 11. ábra mutatja 1933-tól napjainkig. Az ábrán a felfelé mutató nyilak azokat az emberi beavatkozásokat jelentik, amelyek a tó vizének a túlfolyását igyekeztek megadakályozni. Megállapítható, hogy a beavatkozást követően a tó vízszintje valóban megemelkedett. Az ellentétes irányú beavatkozás — a mű tönkremenetele — természetesen ellentétes hatást eredményezett. Szembetűnő a vízjárás kiegyenlítettsége a fertőszéli zsilip megépülte (1956) után. A zsilip vízzáróvá tételével (1964) pedig a tó középvízszintje kedvezően megemelkedett, ingadozása a korábbi 150 cm-ről 50 cm-re csökkent. A tó vízháztartása — figyelmen kívül hagyva a beavatkozásokat — az éven belül általában periodikusan alakul. A 12. ábra a tónak az elmúlt évtized homogén adatsorából számított átlagos évi vízkészletváltozását tartalmazza. Az ábra szerint a tó készletének alakulásában van egy növekvő és egy csökkenő szakasz. A két szakasz időtartama nem azonos, illetőleg nem pontosan fél-fél év. A Fertő-tó esetében a periódus kezdete nem esik pontosan egybe a hidrológiai vizsgálatokban alkalmazott november 1-vel, mint a hidrológiai év és a téli félév kezdetével, és a maximum sem a naptár szerinti téli félévvégén alakul ki. A készletnövekedés, ill. csökkenés vonalának metszéspontjai az intenzív evapotranszspiráció kezdetének, ill. befejeződésének időpontját adják. (Április 10—15., ill. október 1—10.)
