Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

3. füzet - Kováts Zoltán-Kalmár István-Hajós Béla: A Fertő tó vízgazdálkodási és hasznosítási kérdései

426 Kováts Z.—Kalmár I.—Hajós В. A déli tórész nagyarányú feltöltődése mindenesetre azt okozta, hogy a Mörbisch-Illmitz szűkület még jobban leszűkült és belső víztükrök alakultak ki (rákosi-öböl, madárvárta-öböl). A szűkület miatt az osztrák tórészen észlelt É-D irányú áramlás megfordul és visszakanyarodik a nyugati partra, segítve a Vulka delta természetes fejlődését. A belső tó kialakulás szép példája a Herlakni-tó, mely a századfordulón, de még a 30-as években is a rákosi öböl nyílt vizéhez tartozott. A feltöltődést a nádövezet fejlődése, a nád előretörése segíti és a nádtermesztés szárazanyag produkciója, amelyre a nádaratás levágott mennyisége is hatással van. A Keszthelyi Akadémia vizsgálatai szerint a nád itt évenként 10 — 16 kg/m

2 élősúlyt (fitomasszát) produkál, ami a magyarországi tórészen kereken 100 ezer tonnát jelent évenként. Ha feltételezzük, hogy a nádaratás és eltüzelés ebből 50%-ot von el, akkor is 500 m

3 a km

2-kénti keletkezett évi iszapmennyiség. Ezt a számértéket vettük alapul a feltöltődés mennyiségi becsléséhez, ami a nád ilyen jellegű produkcióját illeti. A századfordulón készített kataszteri térképezéskor, mérőasztalfelvétellel aránylag pontosan meghatározták a nád határait. Ezt összevetve a mostani tófelméréssel pontos adatot kapunk a nádövezet kereken 70 év alatti fejlődéséről. A nádterület változást a következő helyszínrajz (10. ábra) jellemzi. A területi adatokat a tó elméleti partvonaláig határoztuk meg, amit a 116,0 m A. fkfzintvonallal jellemezhetünk. Érdekes, hogy a kataszteri térképeken a tó szélét íw nagyjából ezen a nemrég meghatározott partvonal közelében ábrázolják. A századforduló térképein — és ugyanakkor a 30-as évek nyilvántartási térképein — ábrázolták a nádövezetben elhelyezkedő rét- és legelőterületeket, akkor azok nagysága a nádfelület 10—15%-át is elérte. E savanyú füves rétek a viszonylag magasabb helyeken nőttek, ahol a többnyire alacsony vízállás miatt a nád nem tudott megtelepedni, ill. megerősödni. Ma már ezek a rétek is elnádasodtak és a tóterület vízügyi kezelésbevételekor kb. 600 ha rét-legelőnek nyilvántartott területet kellett nádassá minősíteni. Feltételezzük, hogy az osztrák tórészen is így van ez. A nád komoly természeti kincs, melynek letermelését és értékesítését nálunk jól felszerelt gazdaság végzi. A nádövezet vázolt komoly mértékű előretörését a nyílt vízfelület rovására e században gyakran (egészen a zsilipkezelési szabályzat bevezetéséig) előálló alacsony vízállások kedvezően befolyásolták. Alacsony vízállásnál a szélnád zsenge hajtásai meg tudnak erősödni, a szél által odahajtott iszapon terjeszkedni, a bekövetkező magasabb víz már nem tehet kárt benne, sőt az életfeltételt a vízcserével jobban biztosítja. A magasabb vízszint tartásával és a nagy vízszintváltozások kiküszöbölésével a nád terjeszkedésének üteme erősen lelassult. A tó üdülés-idegenforgalmi és halászati hasznosítása érdekében a meglevő vízfelület csökkenését esetleges kotrással, de méginkább a szélnád többszöri vízalatti levágásával meg tudjuk akadályozni úgy, hogy a természeti egyensúly fennmaradjon. Emellett elsősorban a nád minél nagyobb felületen történő learatását és kiszállítását kell szorgalmaznunk és ha lehet, a le nem aratható nádat felégetéssel kellene megsemmisíteni. Ez utóbbinak lehetősége azonban erősen korlátozott, mert a nádégés akadályozza az aratást, kárt okozhat a tóban levő építményekben és tartósan száraz hideg időt kíván meg, amikor a jégről történő nádaratásnak is megvan a feltétele. Járhatóbb út tehát a nádaratás és kiszállítás, aminek gépesítésére, az úszótagról