Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

3. füzet - Molnár László: Többcélú vízgazdálkodás a Keleti-Főcsatornától a deberceni erdőspusztákig

Többcélú vízgazdálkodás Debrecen térségében 421 között 620 mm volt, az erek és mocsarak száma pedig mintegy 70-re tehető. A Kati-éren és a Tócón több vízimalom is volt üzemben. A Nagyerdő környékén is bővizű és jóminőségű ásott kutakat telepítettek. A nyírségi vízviszonyok hatására sajátos növény- és állatvilág alakult ki. A magasabb területeken nagy kiterjedésű erdők keletkeztek mintegy 27 ezer ha területen, döntően nyírfaféleségek. Az állandó vízhozamú Tócóban, Kondorosban és Kati-érben, továbbá a tiszta vizű nyírtavakban változatos és gazdag halállomány volt. Vízrendezés utáni állapot Az Alsónyírvíz Vízrendező Társulat 1892-ben kezdte el Debrecen térségében a vízállásos területek lecsapolását. Ez elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a vízállásos mélyedéseket nagy beágyazottságú csatornákkal kötötték össze. Ezzel megnyerték ugyan a mezőgazdaság számára a völgyfenekeket, azonban az egyoldalú vízelvezetéssel lerontották a terület vízgazdálkodási viszonyait, ezzel termőképességét is. A nagymértékű erdőirtás következtében (évente 50 ezer űrméter) nőtt az erózió, és ezáltal a már kialakult humuszréteg a völgyfenekeken halmozódott fel. A nyírfa lényegileg teljesen kipusztult és a XX. sz. elején az uralkodó fafajta (85%-ban) a tölgy volt. Az egyoldalú lecsapolás, az erdőirtás, ill. a termőhelyi feltételeknek romlása folytán jelenleg az erdők élőfakészlete 76 m

3/ha, szemben a 123 m

3/ha-os országos átlaggal (4. ábra). Geomorfológiai és talajtani viszonyok Domborzatára az ÉK-DNY irányú dombvonulatok és a közöttük húzódó vápák a jellemzők, észak-déli irányú terepeséssel. Talajai közül uralkodó a futóhomok. A dombvonulatok közötti vápákban réti talajok alakultak ki 50—60 cm-es humuszrétegekkel, amelyben gyakoriak a mész- és vaskiválások. Növénytakaró A terület ariditása 1854—1973. közötti 120 év alatt 1,25-ről 1,58-ra növekedett. Ennek következtében, valamint az egyoldalú lecsapolás eredményeként leszűkült a vízinövényzet élettere és növekedett a kultúrnövények aránya. Mivel az éghajlati, domborzati és talajtani feltételek kedvezőek egyes aprómagvas gyümölcsök termesztésére, így ezek területe fokozatosan növekszik, azonban erdőkben még mindig igen gazdag a terület. A vizsgált külterület művelési ágak szerinti megoszlása: erdő szőlő rét szántó egyéb gyümölcs legelő ha 19 753 988 4545 13 671 1953 % 48 2 11 34 5 Az erdők faállományában mind nagyobb szerepet kap az akác — a tölgy, nyár és gyertyán rovására. Az utóbbi években nőtt a fenyő aránya. A terület faállomány szerinti megoszlása : tölgy nyár akác fenyő egyéb ha 3333 1732 11760 2266 662 % 17 9 60 11 3