Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)
3. füzet - Colenbrander, H. J.: A hidrológiai és vízháztartási kutatás Hollandiában
A hidrológiai kutatás Hollandiában 377 fizikailag tekintve nem nagyon lehetséges. Valójában csupán segy feloszthatatlan hidrológiai rendszerről van szó. A részrendszerek annyira szorosan összefüggenek, hogy sok probléma nehezen tárgyalható egyetlen meghatározott csoportban. Gyakorlati okokból azonban mégis ilyen felosztásban tárgyaljuk az anyagot. Egymást követően ugyanis a következő kutatási területeket fogjuk vizsgálni: a 1. felszíni vízmennyiség; és 2. felszíni vízminőség, b) 1. talajvíz mennyiség és 2. talajvíz minőség, c) összesített vizsgálat. a) Felszíni vízmennyiség és vízminőség 1. Felszíni vízmennyiség Amint azt már a bevezetőben leírtuk, a felszíni víz mennyiségi szempontjaira vonatkozó kutatás korábban az ország árvizek elleni védelmére és a fölösleges csapadékvíz elvezetésére vonatkozott. Valamivel később а XIV. és XV. században ehhez kapcsolódtak azok a problémák, amelyek a földnyeréssel függtek össze és a hajózás is kezdett fontos szerepet játszani. A gátépítés, a csatornakészítés, kikötők építése, valamint a szélmalmok és később a gőz és elektromos szivattyútelepek méretezése képezték a legnagyobb problémákat. Ami az utóbbit illeti, a fellépő beszivárgás mennyisége már fontos szerepet játszott. Ez idő tájt tehát a problémák az áramlástan és talajmechanika szintjén voltak. Csupán később jöttek ezekhez hozzá a hidrológiai és vízháztartási tényezők. Egyébként még ma is igen fontos helyet foglalnak el az áramlástani és talajmechanikai tanulmányok. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatni azokra a hatalmas vízügyi munkákra, melyeket a Delta-terv keretében hajtanak végre (a tengeröblök nagy részének lezárása az ország dél-nyugati részén) és valamivel kisebb méretben az Ijssel-tó polderesítési munkálatai. A nyílt felszínű vízfolyásokban történő áramlás, ideértve a visszaduzzasztás és szivattyúzás hatását is, sok áramlástani szempontot vet fel éppúgy, mint a kikötőépítés és parti kutatások általában. Ha a felszíni vizekre vonatkozó mai mennyiségi problémákat összességében tekintjük, úgy tűnik, hogy a kutatás egyértelműen eltolódott. A kutatás súlypontja a víz elleni küzdelemről a vízért való küzdelem felé tolódott el. Ez többek között azzal a következménnyel jár, hogy a vízelvezetési tanulmányokban a múlttal ellentétben elsősorban nem a csúcs levezetésére fordítanak figyelmet, hanem főleg a kis- és középvizek levezetésének tanulmányozására. Ezek a vízelvezetések ugyanis jelentős mértékben hozzájárulnak egy-egy területről való öszszes vízelvezetés mennyiségéhez, ami a pontos vízmérleg felállításánál igen fontos adat. A csúcslefolyás egyébként még mindig tanulmányozás tárgya. Külön ki kell emelni ezzel kapcsolatban a részletes csapadék és lefolyási tanulmányokat, melyek számos hidrológiai kísérleti területen folynak. Külön figyelmet kell szentelni itt az ezzel kapcsolatos emberi beavatkozás hatásának. A természetes hidrológiai körfolyamatba való emberi beavatkozás egyik formája például a városépítés és városfejlesztés, ideértve az ipartelepek létesítését is. A városi lefolyási probléma pillanatnyilag egyike a legfontosabb kutatási témáknak, nevezetesen az új Ijsselmeer polderekben (a korábbi Zuiderzee területe). Ezen a téren jelentős kutatás folyik. A víztelenítés területén folyó egyéb hidrológiai kutatás a lecsapolási rendszerek és a lecsapoláshoz alkalmazott anyagok kutatására vonatkozik.