Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

3. füzet - Kovács György: A korszerű vízrajzi munka alapelvei. I. rész: A vízrajz célja, feladatai és az adatgyűjtő hálózat kialakítása

350 Kovács György 100 km

2 kiterjedésnél kisebb vízgyűjtők száma már olyan nagy, hogy egyedi jellemzésük gazdaságosan nem megoldható. A megfigyelések szétaprózása helyett néhány reprezentatívnak ítélt területet kell kiválasztanunk, és azon olyan részletes észlelést kell megszerveznünk, hogy az adatokból a hidrológiai folyamatok kapcsóladásai megismerhetők legyenek. Az észlelésbe nem vont területek adottságaira ezeknek a kapcsolatoknak alapján következtethetünk. A tájjelemző területek feladata tehát a meghatározott paraméterek folyamatos adatsorának szolgáltatása és működési költségüket az ellenőrzött és feldolgozott adatok kialakításához szükséges munka szabja meg. A szabad összegyülekezéssel rendelkező vízgyűjtőkön levő tájjellemző területek már átmenetet alkotnak a vízfolyások és a vízgyűjtők megfigyelési rendszerei között, mert — bár elsősorban a lefolyás alakulását rögzítik — a kapcsolatok feltárása érdekében a területi adatok meghatározására szolgáló műszerek is elhelyezésre kerülnek rajtuk. A kis esésű síkságokon létesülő tájjellemző területek lényegében a legjobban felszerelt, legtöbb adatfajtát észlelő területi állomások. Célszerű, ha a táj jellemző területek közül néhányat alkalmassá teszünk arra is, hogy helyet biztosítsanak kutatómunka számára. Üj műszerek, észlelési módszerek kialakítása, meglevő berendezések és eljárások összehasonlítása, emberi hatás által befolyásolt hidrológiai folyamatok alakulásának megfigyelése, mesterségesen létrehozott események részletes elemzése lehet ezeknek a kutatásoknak a célja. Az így bővített feladatú telepeket nevezzük kísérleti területeknek. Feltétlenül biztosítanunk kell azonban ezeken belül is a tájjellemző feladatokhoz szükséges alapadatok folyamatos és zavartalan gyűjtését, mert ezek értéke kell, hogy a telep állandó költségeit fedezze, míg a különleges mérések elvégzéséhez, műszerek kialakításához szükséges anyagi eszközöket az adott célú kutatási szerződésben kell tervezni. összefoglalásul megállapítható tehát, hogy a tájjellemző területek éppen úgy részei a vízrajzi észlelőhálózatnak, mint egy lapmérce, csupán több és sokrétűbb információt szolgáltatnak. Feladatukat akkor teljesítik, ha az észlelési tervben meghatározott adatsorokat ellenőrzött és megfelelően feldolgozott, értékelt formában gyakorlati hasznosításra átadják. A kísérleti területeknek hasonlóan kell — a kutatási célokon kívül — folyamatos adatsorokat rögzíteniök a telep állandó költségeinek ellenértékeként, így ezek tájjellemző feladatot is ellátnak. A vízrajzi tevékenység keretében azonban nemcsak az adatok képzését kell megoldanunk, hanem elő kell segítenünk azok hasznosítását is. Említettük, hogy a tájjellemző terület az adatgyűjtés egyik eszköze, azonban új eszköz, amelynek alkalmazása még nem általános. Vizsgálnunk kell ezért az adatok extrapolálhatóságát és más területekre való adaptálását, módszert kell adjunk a gyakorlati szakemberek számára az összegyűjtött adatok felhasználáshoz. Annak érdekében, hogy kapcsolatot teremthessünk a kisvízfolyások észlelési rendszerével (amely mint említettük azoknak a vízgyűjtőknek jellemzésére törekszik, amelyek kiterjedése a 100 km

2-t meghaladja) a hegy és dombvidéki tájjellemző területeken az észlelést ki kell terjeszteni oly módon, hogy a részletesen megfigyelt néhány négyzetkilométeres területen kívül a lefolyási értékek a 100 km

2 vízgyűjtőig folyamatosan jellemezhetők legyenek. Kísérleti jelleggel kiegészítő méréseket kell végezni a reprezentativitás meghatározása érdekében, vizsgálva, hogy az észlelésbe nem vont területek paraméterei hogyan származtathatók a tájjellemzők adataiból.