Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)
3. füzet - Kovács György: A korszerű vízrajzi munka alapelvei. I. rész: A vízrajz célja, feladatai és az adatgyűjtő hálózat kialakítása
A korszerű vízrajzi munka. 1. rész 343 Bízunk abban, hogy ezeket az elveket a vízügyi szolgálat műszaki nyilvánossága elé tárva — esetleg részleteiben megvitatva — meggyorsíthatjuk a vízrajzi információrendszer kialakítását és biztosíthatjuk az ezen munkálkodó kollégáink egységes szemléletét. 2. Az adatgyűjtő hálózat kialakítása A hálózat állomásainak kijelölését, az ott észlelendő hidrológiai paraméterek fajtáinak meghatározását, az ismételt megfigyelések közötti időköz (vagy a folytonos regisztrátumokról számszerűen leolvasásra kerülő értékek közötti idő) kiválasztását a tényleges gyakorlati igények figyelembevételével kellene végrehajtanunk. Sajnos mind ez ideig nem történt meg a különböző vízgazdálkodási tevékeny ségi fajták hidrológiai információ-igényének részletes felmérése. A hazai és a külföldi irodalmat tanulmányozva alig találunk olyan közleményt, ami ezzel a témával foglalkozna, és ezek közül is a legtöbb költség-haszon elemzéssel igyekszik a hidrológiai észlelések ésszerű területi és időbeli sűrűségét közelíteni. Véleményünk szerint ez az út aligha járható, hiszen a hosszú idejű folyamatos adatsorok haszna pénz-egységben nem fejezhető ki, ezért nehezen — vagy inkább sehogy sem — vethető össze a hálózat beruházási és üzemi költségeivel. A korábbi elemzések már rámutattak arra, hogy az adatgyűjtő hálózat rekonstrukciója során megfelelő módon számításba kell vennünk a műszaki-gazdasági fejlődést. Ez az igény nemcsak az észlelő, adattovábbító és feldolgozó rendszerek technikai tökéletesítésének későbbi lehetőségét kívánja meg, hanem felhívja a figyelmünket arra is, hogy a hálózatot nem szabad szorosan a jelenlegi szükségletek alapján meghatározott adatok megfigyelésére korlátoznunk, hanem tekintettel kell lennünk a fejlődés során az információ-igény várható bővülésére is. Ennek az elvnek a szem előtt tartásával és igazodva a vízhálózat geográfiai kötöttségeihez, valamint a meglevő, hosszú adatsorokkal rendelkező észlelési helyekhez, már ma nagy biztonsággal kijelölhetjük meglevő és új elsőrendű állomásaink helyét és megkezdhetjük azok fejlesztését. Nem foglalhatunk ilyen határozottsággal állást az észlelendő hidrológiai paraméterek kérdésében. A legkorlátozottabb az ismeretünk az egyes jellemzők mérési gyakoriságával kapcsolatosan. A két, még bizonytalan témával kapcsolatosan az OVH pályázatot hirdet. Bízunk abban, hogy gyakorlati szakembereink és kutatóink sok értékes gondolattal járulnak majd hozzá az adatgyűjtő rendszer említett részleteinek pontosításához. Ügy véljük azonban, hogy a hálózat korszerűsítésével nem kell, sőt nem szabad várnunk, mert mind a paraméterek módosítására, mind az észlelési gyakoriság változtatására később is lesz mód, sőt kismértékben az állomások áthelyezése is természetes fejlesztési folyamatnak tekinthető. Nem tartjuk azt sem szükségesnek, hogy újabb és újabb koncepciókkal finomítsuk a fejlesztési tervet, hiszen lényeges változtatás igénye az alapvető műszaki elképzelésekben az 1971. évi koncepció óta nem merült fel. Ezt a kiindulásul szolgáló anyagot fogadta el az 1973. évi alapozó tanulmány és erre épült a vízrajzi hálózat korszerűsítését szolgáló beruházási tervet előkészítő tanulmány is (Puskás, 1974). Az OVH Elnöki Értekezlete is úgy határozott 1976. februárjában, hogy a Koncepcióban megfogalmazott elvek alapján kell fokozatosan — a kérdéses tervidőszakban rendelkezésre álló anyagi eszközöktől függő mértékben — korszerűsíteni a vízrajzi hálózatot, a műszaki részletekben természetesen figyelembe véve az időközben világszerte elért technikai eredményeket. Ebben a fejezetben adott elem-
