Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Ismertetések 335 Kartvelisvili professzor könyve gazdag gyakorlati tapasztalat és rendkívül értékes tudományos munkásság eredményeivel járult hozzá, hogy a nagy számban épülő dinamikai rendszerek tervezése, üzemben tartása biztonságos és ugyanakkor gazdaságos legyen. Ismerteti: Iritz László és Szeredi István 11ÄDAI ÖDÖN: LÉGIFOTÓ ÉRTELMEZÉS A VÍZÜGYI GYAKORLATBAN VIZDOK kiadás, Budapest, 1978. Vízügyi Műszaki Gazdasági Tájékoztató, 106. sz., 365 p., 69 á., 25 mell., 48 bibliogr. A könyv „hézagpótló" és igen időszerű mű, amely a vízügyi gyakorlat számára foglalja össze mindazon ismereteket, amelyek a légi űrfotózási módszerek megismeréséhez és gyakorlati alkalmazásához szükségesek. Ma már nemcsak az iparilag legfejlettebb államokban és a távérzékeléses módszerek kifejlesztői alkalmazzák a légi és űrfelvételeket, hanem az egyre szélesedő nemzetközi együttműködés eredményeként a fejlődésben levő országok is egyre tevékenyebben vesznek részt a természeti készletek és erőforrások megfigyelését, felderítését és nyilvántartását, valamint a minőségében veszélyeztetett környezet feltérképezését szolgáló nem hagyományos technika alkalmazásában. Szerző a könyv első részében teljességre törekvő módon mutatja be a légi űrfelvételek módszereit, eszközeit és azok használatával kapcsolatos alapfogalmakat. A hagyományos módszerekkel és műszerekkel végzett adatgyűjtés és vízgazdálkodási környezetellenőrzés gazdaságos és nagy távlatokat ígérő kiegészítését jelenti a multispektrális felvételkészítés, az ultraviola fényképezés, az infravörös letapogatás, a mikrohullámú radiometria, a táv-kémiai módszerek, a geofizikai távérzékeléses módszerek, a RADAR alkalmazása. A nem hagyományos műszeres távérzékeléses módszerek alkalmazásához a repülés, az űrhajózás, a fényképezés, a hírközlés és a gépesített számítástechnika területein bekövetkezett „forradalmi fejlődés" nyitott utat. A könyv második részében a légi és űrfelvételek kiértékelési eszközeit, módszereit és interpretációs lehetőségeit ismerhetjük meg. A szerző részletesen ismerteti a terepen hordozható és a nem szállítható, helyhez kötött kiértékelő műszereket, segédeszközöket és felszereléseket. A nem hagyományos, vízgazdálkodási célú adatfelvevő és kiértékelő rendszer alkalmazása új távlatokat nyit a vízügyi adatkészlet-gazdálkodásban. A vízügyi gyakorlatban a „mozgó alapról" készített mindennemű felvétel szerephez juthat: a légi mérőképek, a távérzékeléses légifelvételek és az űrfelvételek, valamint a földi automata állomások észleléseit közvetítő műholdak hasznosítható adatokat szolgálhatnak. Az adatközvetítő műholdak a földön levő, vagy a vízben lebegő információs bóják (automata észlelő állomások) adatait gyűjtik és továbbítják. Ezek a bóják a nehezen megközelíthető, de a lakott helyeken is egyre fontosabbak, mert lehetővé teszik és igénylik az automatizálást, aminek időszerűségét tovább fokozza a szakképzett észlelők hiányának a növekedése. A terepen és a vízfelszínen végzett emberi észlelői tevékenység a jövőben egyre nagyobb mértékben a 12*