Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Ismertetések 323 3. A gát helyszíne és általános elrendezése A fúrások, a feltáró aknák és tárók, valamint a geofizikai feltárások szerint a gát alatt a talaj rétegződése változatos: az üledékek alatt breccsa és bazalt helyezkedik el. Nagyobb tektonikai vetődést vagy más repedezettséget nem fedeztek fel. A mű helyén az Ilaipu nagyjából délnek folyik, középvízi medrének szélessége 400 m, az oldalrézsűk meredekek: 45—30° hajlásúak. A mű következő fő részekből épül fel (2. ábra): a megkerülő csatorna, a megkerülő mű, fő ideiglenes elzárás, a fogát, jobbparti oldalgát, a kőszórás gát, a balparti és jobbparti földgátak, a túlfolyó, az erőtelep és a tározó. A hajózást biztosító hajózsilipek tekintetében a cikk megjelenése idején még nem volt döntés. A gát általános elrendezését a 2. ábra mutatja. A gátkorona teljes hossza 7655 m, a fogát keleti—nyugati tájolású. A Paraguay-i jobbparton 790 m hosszú oldalgát hosszabbítja meg a főgátat a vízfolyással párhuzamosan és összeköti a 355 m hosszú túlfolyóval. A jobbparti földgát teszi teljessé a művet a túlfolyó és a természetes magaspart között. A balparti, brazil oldalon a főgát a 2200 m hosszú kőszórás gáthoz csatlakozik, amelyből kelet felé nyílik ki a balparti lapos földgát. A Vizerőtelep a főgát és a megkerülő mű alatt helyezkedik el, 960 m hosszan, azaz a teljes folyómeder és az elosztó csatorna szélességében. A helyszín kiválasztása után a főgát típusának kiválasztására került sor, megvizsgálva az íves betongát, a kőszórás, és az egyenes beton súlytámfal gát előnyeit és hátrányait. A vízerőtelep nagy méretei és a nagy vízhozamok egyenes beton súlytámjal gátat tettek gazdaságossá. A súlytámfal gát tömör és üreges típusát részletesen vizsgálták. Az üreges gát kereken 2 millió m

3 betonból készíthető el, amely 20%-kal kevesebb betont és 12%-kal kevesebb költséget igényel (azaz 60 millió US dollár megtakarítást tesz lehetővé). Alapozás szempontjából a két megoldás egyenértékű, ezek után végül az üreges gátat fogadták el megvalósításra. 4. Л létesítmény műtárgyai a) A megkerülő csatorna A Parana folyó nagyvizei október és április között vonulnak le, átlagosan 10140 m

3/s vízhozammal, amely 63%-kal nagyobb, mint a májusi—szeptemberi közepes vízhozam. A legnagyobb napi vízhozamot a tervezett gát közelében 1929-ben észlelték: 28 400 m

3/s értékben, viszont az építés kezdete óta 1977-ben máris azonos nagyságú vízhozam fordult elő. Ezért határozták el, hogy a megkerülő csatornát 30 000 m

3/s vízszállításra méretezik, amelyet a 100 évente egyszer előforduló árvíznek tekintettek, és a gátépítés ütemezését e szerint szabták meg (3. ábra). A megkerülő csatorna a balparton helyezkedik el és 2 km hosszú, 12 zsilip szabályozza a beeresztett vízhozamot. A megkerülő csatorna szélessége 100—150 m, a legnagyobb sebesség benne 3 m/s. A legnagyobb kimélyítendő mélység a sziklás talajban 80 m. Л megkerülő csatorna zárógátja (4. ábra) a főgáttal azonos tengellyel épül, amelyen alul 12 db 6,7 m széles és 22 m magas gáttal zárható nyíláson eresztik le a vizet. E fölött ágazik le a gát lábánál épülő erőtelep négy turbinájához a nyomó-