Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

312 Babos Károlyné A megfelelő mennyiségű víz létszükséglet. Л vízminőség kérdése másodlagos. Minden újabb víznyerőhely újabb letelepedési területet jelent. A megyében a fúrások többsége a sűrűbben lakott területen van. E fúrások mélysége 50 — 500 m, a többsége 100—200 m között van (4. ábra). Л kútfúráshoz engedély nem kell, csupán pénz és fúrási kapacitás kérdése. A fúrások helyét a megye Vízügyi Igazgatóságának szakembere jelöli ki (a kútkataszter-nyilvántartás adatai segítségével). Л termelő kút vizét víztározó medencékbe vagy víztornyokba szivattyúzzák, a városok és falvak. A Szahara közelében a megye sík területén gyakori az „Eolienne" szélkerekes vízszivattyú. Ez a vizet a felszíni tartályba emeli, a víz innen betonvályúba folyik, amelyből nyeri a vizet az ember és az állat egyaránt. Ha elromlott a szivattyú, úgy segítenek magukon az állattartók, hogy az alfafűből font kötél egyik végére kötik a vödröt, a másik végét két szamár hámjára kötik. Kutak telepítése és jellemzői A megyében kb. 1500 nyilvántartott ásott kút van, kb. 40%-uk a száraz időszakban kiszárad. A kutatás nem kötött engedélyhez. Aki csak teheti, igyekszik kutat ásni, vagy ásatni. így az ásott kutak telepítése rendszertelen. Pl. Asia községben (350 ház, 2000 lakos) minden ház udvarán van ásott kút, melyeknek mélysége 20—25 m között van. A felszínhez közel szinte mindenütt van víz. A hegyvidéki dolomit és a mészkő erősen karsztosodott. A kutak mélysége 3—60 m (többségük 7 — 15 méter), vízhozamuk pedig 0,5 — 150 l/sec közötti. A karsztvízkutak könnyen szennyeződnek. A kutak nagy többsége medrek közelében, a kőzetek szinklinárisaiban települtek. így az esőzések idején a víztömeg magával sodorja a felszínen elmállott finomszemű kőzettörmeléket, amely elzárja a kutat a felszíni vízutánpótlástól. A kutak egy részénél ez kiszáradást idézett elő egészen rövid idő alatt. A felszíni beszivárgás ilyen kisméretű kutak esetében azt a veszélyt is hordozza magában, hogy a kutak vize elszennyeződik. A megye területén jelentős állattartás folyik. Szinte nincs olyan hely, ahol állat ne járna. A lejtőkön lezúduló víz magával ragadja a baktériumokat, egyéb felszíni szennyeződést, és szinte közvetlenül bejut az ásott kutak vizébe. A kutak eliszapolódását és egyben szennyeződését okozza a gyakori nagy erejű szél, a sirokkó. Magával ragadja a homokot, sőt az útjába eső törmeléket, port, szemetet. Mivel a kutak nincsenek lefedve, így ily módon nagymértékű a szennyeződés. A kutak vízszennyeződésének oka az itt szokásos kútépítési mód is. A kutat a szilárd kőzetig ássák, fala így állékony. A felszín közelében a 0,5 — 1 méteres laza kőzetanyag beomlása ellen kötőanyag felhasználása nélkül falazott kutat emelt fal biztosítja. A kút ritka esetben emelkedik a felszín fölé. A kútból kötélre akasztott edénnyel merik ki a vizet, majd betöltik nagyobb fahordóba, vagy bőrből készült tömlőbe. Ezekben a vízhordó edényekben szamárral, öszvérrel szállítják az ivóvizet sok km-en át. Az állatok a kút melletti fa-, kő-, betonvályúból isznak. A bővebb vizű 2 — 3 m-es átmérőjű kutakat a felszín közeli 1—2 m mélységig körszelvényben kitéglázzák, majd a téglából és cementből a felszín fölé kb. 1 m