Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)
2. füzet - Déri József: Algéria vízgazdálkodásának sajátosságai és vízkészletének meghatározása
284 Déri József — A hidrológiai alapadatok vízállásmérési és észlelési adatokból és a vízhozam(vízsebesség-) mérési eredményekből származnak, azonban a gyors lefutású, kis gyakoriságú árvizek esetében csupán a vízállás-hidrogramm ismeretes, az árvízi hozamokra vonatkozó pontos mérések általában hiányoznak. — Az alapadatok egy része völgyzáró gátas víztározókra vonatkozik. Az ilyen esetekben a vizsgálati szelvény vízkészletét általában a víztározó vízháztartási mérlege alapján határozták meg, ebben feltételezhetően ismeretlen mértékű pontatlanság rejlik. — A tapasztalatok arra utalnak, hogy általában a 600 mm-nél kisebb évi átlagos csapadékösszeggel rendelkező vízgyűjtő területeken a vízkészletet főként az öntözővízkivételek csökkentik, aminek figyelembevétele nélkül a természetes vízkészletet alábecsüljük. A fenti megfontolások miatt a vizsgálatban a számba vett 65 liidroinetriai állomás egy részét figyelmen kívül hagytuk és a kutatási munkához 59 állomást vontunk be. b ) Csapadékmérési adatok A csapadékjárás törvényszerűségeinek tanulmányozásához Algériában évtizedek óta több mint 1000 csapadékmérő állomást működtetnek. A tekintélyes mennyiségű mérési eredmények felhasználásával több variánsban készült csapadéktérkép. Ezek közül a kutatási munkához három változatot is felhasználtunk: a) A Gaussen— Bagnouts-féle csapadéktérkép (1:500 000) az 1913 — 1937 közötti időszak adatbázisára épül, 14 csapadékosztályközt tartalmaz, amely 100 mm-től a 2000 mm-ig terjed. b) Az ismeretlen szerzőtől származó csapadéktérkép (1:1 000 000) az 1913-tól 1953-ig terjedő négy évtized adattömegét szintetizálta. Ez a térkép szintén 14 csapadékosztályközt tartalmaz, azonban az értelmezési tartomány csupán 200 mmtől 1800 mm-ig terjed. c) A Chaumont—Paquin térkép a legújabb (1:500 000), amely már az 1913—1963 közötti öt évtized adatanyagára épül, tehát elvileg ez a legjellemzőbb. Azonban az előbbiekkel szemben nem 14, hanem csak 12 csapadékosztályközt tartalmaz és a 200 mm-től 2000 mm-ig terjedő értelmezési tartományt öleli fel. A csapadéktérképek gyakorlati alkalmazása során szerzett tapasztalatok szerint a fenti három változat egymást kiegészíti a terjedelem, a részletesség és a reprezentativitás tekintetében egyaránt. E térképek használatánál is ajánlatos az elővigyázatosság, ugyanis a csapadékmérő állomáshálózat telepítése időben és térben egyaránt nem homogén, mivel az állomáshálózat sűrűsége és az egyes vízgyűjtő területek laksűrűsége között egyenes arányosság mutatható ki. Gyakorlati szempontból ez azt jelenti, hogy a csapadékban gazdag hegyvidék és az arid síkvidék esetében igen gyakori a csapadékadat extrapoláció és interpoláció. Az extrapolációt többnyire az évi csapadékösszeg tengerszint feletti magassága, valamint a kitettség függvényében végezték. A hidrológiailag tanulmányozott vízgyűjtők egész területére vonatkozó csapadékösszegeket a csapadéktérképek planimétrálásával és súlyozott átlagképzés módszerének alkalmazásával határoztuk meg. c) A felszíni vízkészlet számítása Az évi átlagos felszíni megújuló vízkészlet számítására alkalmas összefüggés megfogalmazásához felhasznált alapadatokat az alábbi alsó és felső korlátok jellemzik: — az évi átlagos vízkészlet 3,6 X 10 6 m 3-tól 865 XlO 6 m 3-ig változik; — a vízgyűjtő átlagos évi csapadékösszege 290 mm-től 1400 mm-ig terjed; — a vizsgált vízgyűjtő terület 85 km 2-től 27 820 km 2-ig változik. Az előbbi három változó közül a csapadék és a vízgyűjtő terület nagysága független változónak, az évi vízkészlet függő változónak tekinthető. Feltételezhetjük,
