Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

2. füzet - Rátky István: Nem permanens vízmozgások számítása két vízlépcső között

268 Rátky István ben, valamint a Dunán a mellékfolyók betorkollása feletti és alatti szelvényekben a vízhozam időmenti változását. A csúcsról való leálláskor is jelentős a mellékágakból kiáramló vízmennyiség, mely csökkenti az alvízi szakasz vízszintsüllyedési sebességét. Hasonlóan kedvező a Garam és az Ipoly a nagymarosi csúcsraj ára tás esetén, a csúcsra való felfutás a permanens vízhozam fölött többlet vízhozamot vesz ki a mellékágakból, míg a csúcsról való leállás pozitív ellentétes hulláma a mellékágba áramlik. A fentiek alapján definiálhatjuk a főfolyóból a mellékágba kifolyó, ill. a mellékágból a főfolyóba befolyó egy ún. hasznos vízhozamot, mely a főfolyó vízállásváltozási sebességét, vízállását és a víz sebességét kedvezően befolyásolja. A mellékágak hasznos vízhozamainak maximumai: a gabcsikovói csúcs felfutásakor, a csúcsról való leálláskor az elhagyott medernél 347 + 100 m

3/s 1194 m

3/s a Mosoni-Dunánál 353+ 60 m

3/s 200 m

3/s a Vágnál 91 +155 m

3/s 216 m

3/s a Garamnál 18+ 15 m

3/s — m

3/s az Ipolynál 171+ 5 m

3/s — m

3/s 980 + 335 m

3/s 1610 m

3/s a nagymarosi csúcs felfutásakor, a csúcsról való leálláskor az Ipolynál 241 m

3/s 312+ 5 m

3/s a Garamnál 80 m

3/s 59 +15 m

3/s a Vágnál 235 m

3/s — m

3/s 556 m

3/s 371 + 20 m

3/s (A + jel előtti szám a mellékágba beáramló a + jelet követő szám a mellékág napi középvízhozama.) Ezek a maximumok a hossz mentén nem egy időpontban, hanem, hidraulikailag a legkedvezőbb időpontokban jelentkeznek. A mellékágak maximális hasznos vízhozamösszege 3872 m

3/s. A mellékágak napi vízforgalma több mint 300 millió m

3, a számított üzemállapotnál a Duna vízforgalmának kb. 30%-a. Ez a szám egymagában is bizonyítja, hogy a Dunán az erőművek csúcsüzeme következtében keletkező vízmozgásra a mellékfolyóknak jelentős a hidraulikai befolyásuk, amit figyelmen kívül hagyni nem lehet. A hullám ellapulásának szemléltetésére adjuk meg a 9. és 10. ábrákon a vízhozamok időmenti változását, a Duna jellemző szelvényeiben. Két érdekes megállapításra érdemes felhívni a figyelmet. Az egyik az, hogy a Szentendreisziget főági oldalán a hullám előrehaladása gyorsabb, ami a nagyobb vízhozam gyorsabb előrehaladási sebességének tulajdonítható (10. ábra). Míg az 1657,5 fkm-es dunai szelvényben a Szentendrei-ág alsó torkolata fölött, a vízhozam 1184 m

3/s-al 7,25 órakor tetőzik, addig a Szentendrei-ágban annak torkolata fölötti szelvényében (0,0 fkm) a vízhozam 350 m

3/s-al, 8,25 órakor tetőzik. A másik megállapítás az alsó határfeltétel számításának közelítő jellegére utal. Az 1624,5 fkm és az 1694,65 fkm-es szelvények vízhozamváltozását vizsgálva, feltűnő az adonyi szelvény vízhozam diagramjának erősen elnyúlt formája és