Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)
2. füzet - Szinay Miklós: A szikesedés és a talajfizikai jellemzők kapcsolatának vizsgálata tekintettel a vízháztartásra
226 Szinay Miklós általi felvehetőségét a talajnedvesség összpotenciálja határozza meg, amely tulajdonképpen különböző erők hatásait kifejező részpotenciálok algebrai összege: v,=v g+y>+y> s ahol: rp, = a talajnedvesség összpotenciálj a ( cm); ^g = a nehézségi erő hatását kifejező gravitációs potenciál (cm) sál; xp = a talaj szilárd fázisának hatását kifejező mátrix potenciál (cm), y> s=az oldható sók és a disszociáló abszorbeált ionok hatását kifejező ozmózis potenciál (cin). Л nehézségi erő hatását kifejező ip g a talaj-tulajdonságoktól független állandó, és értéke közelítőleg egységnyi. A talajnedvesség állapota jól jellemezhető a talaj szilárd fázisának hatását kifejező mátrix potenciál értékével. Л mátrix potenciál tulajdonképpen a tágabb értelembe vett kapilláris potenciál, amely egyaránt magában foglalja a szűkebb értelembe vett y> c kapilláris potenciált, a levegő—víz határfelületek között adódó ip b potenciált, valamint a dipol-karakterű vízmolekulák felületi erők által a szilárd részecskékhez való kötődését kifejező ip a adhézió potenciált [2]. Illetve ezt szemléletesen írja le a nedvességpotenciál, a pF-görbe 2 [29, 30]. A Liebig-íé\e maximum-minimum törvény és a Dobanek hordójának donga 3 elmélete, illetve a két törvény általánosítása miatt a pF-e 1 való közelítés biológiai rendszerben kielégítő. Az ettől való eltérés is ismeretes [9]. A szemipermeábilis hártyaként viselkedő növényi gyökerek vízjelvétele szempontjából — különösen nagy sótartalmú szikes talajokban — az ozmózis potenciál nemcsak fontos, hanem gyakran döntő jelentőségű. Ha viszont csak a talajban végbemenő vízmozgást vesszük figyelembe, az ozmózis potenciál viszonylag nagy koncentráció különbségek esetén is jelentéktelen, hisz a talajban gyakorlatilag nem fordulnak elő szemipermeábilis hártyák: % = 0. Hogy a talaj nedvességtartalmának végül is milyen hányada milyen erők hatása alatt áll, azt — fentieknek megfelelően — a talaj elemi szemcséinek, mikro-, és makroagregátumainak, szerkezeti elemeinek, illetve az ezek között kialakult pórusoknak a mérete, alakja és térbeli elrendeződése határozza meg. (Ezek heterogén méret szerinti megoszlása teszi lehetővé a víz és levegő egyidejű jelenlétét a talajban: a durva pórusok már kis szívóerő hatására kiürülnek, illetve levegővel telítődnek, amikor a finom pórusokban még jelentős mennyiségű, növények számára hozzáférhető víz van, ami a növény tápanyagfelvétele és zavartalan anyagcseréje szempontjából elengedhetetlen követelmény.) Ennek megfelelően a talajfizikában széles körben alkalmazzák a pórusok, illetve a nedvességformák megjelölésére a „gravitációs", „kapilláris-gravitációs" és „kapilláris" pórus kategóriákat, a szorpciós erőkkel kötött ún. „hártyavíz" megjelölést, illetve a „felvehető" és „nem jelvehető" nedvességtartalom definíciókat. Ezek összefoglalását tartalmazza a 3. ábra [4, 12, 15, 19]. 2 A pF az angol ,,potenciál force" szóból származik, a szó szerinti fordításban „potenciális erő"-t. jelent. Értelme szerint azzal az erővel egyenes kapcsolatban levő paramétert értenek, amely erővel a talaj a nedvességet magához köti. A talaj szívóerejét tenziométerrel lehet mérni és a szívásérték gyakorlati mértékegysége 1 barm1020 cm vízoszlop nyomás. Ebből számítható a pF érték, amely nem más, mint a vízoszlop cm-ekben kifejezhető érték 10-es alapú logaritmusa. A pF értéke tehát a talaj nedvességtartó erejéről ad tájékoztatást. 3 Dobanek hordó dongaelmélete a Liebig-féle relatív minimum törvénnyel azonos, vagyis a biológiai hatásmechanizmusban a dinamikusan változó minimális paraméter, vagy érték a mértékadó, ami bármely ökológiai tényező (pl. valamelyik elem, mint tápanyag, víz stb.) lehet.
