Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

2. füzet - Papp Ferenc: A melioráció értelmezése és fejlesztése

A melioráció 215 háztartással és növényzettel. Annak ellenére, hogy az emberi tevékenység befolyása az éghajlati tényezők jvaítására nem nagy, jelentősége mindinkább figyelemre méltó. 3. Talajmelioráció. Talameriáció alatt a talaj természetes termékenységét tartósan növelő talajjavítást és a talajok védelmét értelmezzük. A termőhelyi tényezők javítása között a leglényegesebb egyben a legkifizetődőbb a talajjavítás. A talajjavításra és talajvédelemre szoruló területek nagysága nő. Előbbi jelenleg 2 millió, utóbbi 2,6 millió hektár. 4. Hidromelioráció. Hidromelioráció a vízgazdálkodásnak az a tevékenysége, amelyekkel a vízháztartási viszonyokat és a természeti környezet minőségét együttesen - az egész vízgyűjtő hidrológiai viszonyaival összefüggésben — jelentős mértékben javítja. A hidromelioráció része lehet a talaj klíma és agronómiai feltételek javításának, továbbá a tájrendezésnek, valamint a természeti környezet és élővilág életfeltételei javításának és védelmének. II. Termelési tényezők 1. Agronómia. Az agronómia a mezőgazdaság különböző ágainak fejlesztésével, a korszerű fejlesztési módszerekkel és a mezőgazdasági üzemfejlesztéssel foglalkozó tudományág. Ide tartozó a növénytermesztés, növényvédelem és növénynemesítés. A növénytermesztés fontos feladata a legmegfelelőbb növényfajok és fajták kiválasztása az adott területen a talajviszonyok és éghajlati sajátságok figyelembevételével. A növénynemesítés célja új, értékesebb fajták előállítása és a környezeti feltételek alakító hatásának kihasználása. A növényvédelemben az agrotechnikai növényvédelemnek (talajművelés), a biológiai növényvédelemnek és a mechnaikai növényvédelemnek a környezetet szennyező hatásai nem számottevőek, ezért ezek hasonlóan mint a növénytermesztés szervezés és a növénynemesítés olyan termelési tényezők, amelyek környezeti ártalmak nélkül növelik a termelés hatékonyságát. Mivel mind nagyobb teret hódít a vegyi növényvédelem, azért ezt a környezet minőségét rontó kemikáliákkal együtt tárgyalom. 2. Agrotechnika. Agrotechnika alatt tágabb értelemben termesztett növények termesztéstechnikájának rendszerét (talajhasználat, trágyázás, talajművelés, vetés, növényápolás stb.) értjük. Az agrotechnika és agronómia fejlesztésében szoros összhangban kell lenni főleg a gépi műveléshez, betakarításhoz alkalmazkodó növényfajták nemesítésével. A korszerű agrotechnika alkalmazásának feltételeit kell elősegíteni táblásítással, táblarendezéssel, terepfelszín alakításával, a hossz-és keresztirányú művelést zavaró létesítmények, akadályok eltávolításával, stb. Az agrotechnika fejlesztésével a termelés hatékonysága növelhető, az élőmunka aránya csökkenthető. 3. Tájrendezés. Tájrendezés alatt a természeti adottságok megőrzését (környezet és természetvédelem), a nélkülözhetetlen művi beavatkozások összehangolását és a tájfejlesztés komplex feladatainak egységét értelmezzük. 4. Racionális földhasználat. A racionális földhasználat olyan termelési tényező, amely környezeti ártalom nélkül növeli a termelés hatékonyságát. A művelési ágak ésszerű változtatásán túl a tájjellegű adottságok kihasználása. (Szabolcs alma, Somogy burgonya, Békés, Bács kukorica stb.) olyan lehetőség, amely a termelési rendszerek további elterjedésére is ösztönöz. E fogalomkörbe sorolom a termőfelület, tőszám optimális növelését stb.