Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

2. füzet - Bencsik Béla: Az 1879. évi szegedi árvíz és az árvízvédelem fejlesztésének mértékadó előírásai

180 Bencsik Béla a jogos igényre, hogy az emberek félelem nélkül éljenek. Nyilvánvaló, hogy ennél a szempontnál nincs helye a gazdaságossági mérlegelésnek, egyetlen iránymutató mérce a népgazdaság adott lehetőségei figyelembevételével a maximális biztonságra való törekvés. c) A töltések védőképességének jellemzése Az elmúlt nagy árvizek tapasztalatai szerint a különböző vízfolyásokon, vagy ugyanazon vízfolyás különböző szakaszain más és más árvízi hatások okozták a védtöltések legnagyobb igénybevételét. így pl. a Szamoson, a Tisza /első szakaszán az árhullámok magassága, az alsó Tiszán a tartóssága okozta a legnagyobb problémát. A mértékadó előírásnak erre figyelemmel kell lenni. A magasság és tartósság együttes előírása lehetővé teszi a vízfolyások különböző természetű szakaszaihoz való pontosabb igazodást. Az árvízvédelmi szakaszra jellemző vízmércére vonatkoztatva a tartósság több értékét kell megállapítani, így pl.: — a mértékadó árvíz tartósságát és — a mértékadó árvíznél 1 m-rel, valamint 2 m-rel alacsonyabb vízállás tartósságát. d) .1 magassági biztonság és mértékének meghatározása Az előző fejezetben értelmeztük a mértékadó árvíz fogalmát és mindazon kritériumokat, amelyeket a mértékadó árvíznek ki kell elégítenie. A védművek fejlesztésének ehhez kell igazodnia, azaz meg kell felelnie a mértékadó előírásoknak. A magassági méretezést a mértékadó árvíz magassági előírása, a keresztmetszeti méretezést pedig a tartóssági előírás szabja meg. A védvonal keresztszelvényének pontos meghatározása az adott építési anyag szilárdsági, szivárgási stb. jellemzőinek figyelembevételével a műszaki tervezés feladata. A védvonalfejlesztéshez csupán a mértékadó árvíz előírása nem elegendő. Ezeket ki kell egészíteni további előírásokkal, amelyek a védvonal jellemző — minimálisan megtartandó — méreteire vonatkoznak. így pl.: töltéskorona-szélesség a közlekedés igényeinek kielégítésére, vagy magassági biztonság a földművek legfelső rétegének laza, szivacsos megbízhatatlan volta stb. miatt. Ezek közül a magassági biztonság jogalma, ill. meghatározása érdemel különös figyelmet. A korábbiak szerint a különböző öblözetek azonos, vagy különböző kiépítési színvonalát a mértékadó árvíz előírása szabja meg. Ehhez képest a töltéseket egy meghatározott mértékkel magasabbra kell építeni, ugyanis a mértékadó árvízzel azonos koronamagasságú töltés nem lenne elégséges, mert — a töltések legfelső rétege jellazult, féreg- és gyökérjáratok stb. miatt megbízhatatlan, nem vízzáró, — a hullámverés és szélnyomás miatt a szélcsendben mértékadó szinten levő víznívó ingadozik, — a mértékadó vízállás meghatározásával kapcsolatos számításokat bizonytalanságok terhelik. Ebből következik, hogy a magassági biztonság megállapítása és kiépítése a) a töltések legfelső, nem vízzáró rétege, b) a hullámverés és szélnyomás okozta vízszintingadozás és