Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

1. füzet - Egerszegi Gyula: A szennyvízbírság a vízminőség-védelem szolgálatában

150 Ismertetések Az öntözés tervezését és kivitelét néhány éve a Mezőgazdasági-, Élelmezésügyi és Szövetkezeti Minisztérium hatáskörébe utalták. Rendszeres, szervezett vízgazdálkodásról Tanzániában csupán függetlenségének kivívása óta, 1961-től beszélhetünk. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a települések helyzetét tekintve, Tanzánia nagy természetes felszíni vízkészletekkel rendelkezik. Vízkészletek tekintetében ugyanis Tanzánia kedvező helyzetben van. A tavak, folyók, valamint a talajvíz jelentős vízmennyiséget képviselnek. Becsült felszíni vízkészlete évi 74 km

3, mely hasznosítás nélkül folyik el. A gondot a térben és időben egyenlőtlen elosztás okozza. Nagy mennyiségű felszín alatti készletekre utaló jelek találhatók az ország különböző részeiben, azonban ezek mennyiségének megfelelő pontosságú becslése ma még igen nehéz. A vízkészletek felhasználása gondos és körültekintő megelőző kutatási és feltárási munkát igényel. Meg kell határozni a gazdaságosan és könnyen hasznosítható készleteket, különösen, ha a felszíni és felszín alatti vízkészletek egyesített felhasználására törekszünk. Igen lassan fejlődött a hidrológiai adatgyűjtés és feldolgozás folyamata Tanzániában. Szervezett hidrológiai vizsgálatokra csak az ötvenes évek elején került sor és csupán néhány vízgyűjtő medencére korlátozódott. Ezek: a Ruvu, a Wami és a Рал^апг-medencék. 1953 — 1960 között alakult ki a Rufiji-medence hidrológiai észlelőhálózata a FAO segítségével. Ezzel egyidőben hoztak létre néhány állomást a belső medencékben és a tavak vízgyűjtőin. 1963-ban jött létre az Állami Hidrológiai Szervezet. 1967—1970. között további területekre terjesztették ki a hidrológiai vizsgálatokat. Azóta a Központi, a déli, a nyugati és tengerparti területekre, valamint a Viktória-tó vízgyűjtőjére terjesztették ki az észlelőhálózatot. Tanzánia hidrológiailag 5 vízlevezető rendszerre osztható, ezek : — Az Indiai-óceán rendszere, mely magába foglalja a Pangani, a Wami, a Ruvu, a Rufiji és a Ruvuma folyók medencéjét, valamint a Nyasa-tó vízgyűjtőjét. A rendszer területe 414 605 km

2. — Az Eyasi-tó rendszere. Ide tartoznak a Bahi-völgy, a Manyara-tó és a Natron-tó vízgyűjtőjéről összegyülekező vizek. Területe 153 800 km

2. — A Rukawa-tó rendszere, mely az ország dél-nyugati vizeit vezeti el, 77 340 km

2 területről. — Az Atlanti-óceán rendszere a Tanganyika-tóval és a bele folyó vízfolyások vízgyűjtőivel az ország nyugati részén. Területe 149 935 km

2. — A Földközi-tenger rendszere a Viktória-tóval és a Tanzániából ide tartó vizek. Összes területe 88 270 km

2. Főbb vízgyűjtők Tanzániában: A Rufiji-medence: Területe 178 085 km

2. Két nagyobb vízgyűjtőre oszlik, a Kilombera és a Nagy Ruoha folyók medencéire. A területen 1953 óta 59 hidrológiai állomást létesítettek. A medence nagy részén nemzeti park, vagy rezervátum található. Hátránya, hogy mind megközelítése nehézkes, mind hírközlő berendezésekkel történő berendezése hiányos. A Wami—Ruvu — Pangani-medencék: Összes területe 132 015 km

2, amelyen 54 hidrológiai állomást rendeztek be. Vegyesen sík és hegyi terep, viszonylag jól megközelíthető.