Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

1. füzet - Egerszegi Gyula: A szennyvízbírság a vízminőség-védelem szolgálatában

SZEMELVÉNYEK LÍBIA VÍZGAZDÁLKODÁSÁBŐL JAKUS VENDEL ÉS OTTLIK PÉTER

1 Líbia fejlődő ország. Területe 1,75 millió km

2. Lakóinak száma 1,74 millió fő. Az összterületnek csupán mintegy 5%-a — a tengerparti sávba eső csapadékosabb része — művelhető, a többi arid sivatag. Az ország területének csupán 2%-a szántó, 3%-a legelő. A szántóföldeken árpát, dohányt, paradicsomot, datolyát termelnek. A legelőkön főleg kecskét tartanak. A népsűrűség igen aránytalan eloszlású, mivel a lakosság csaknem kizárólag a megművelhető területen él. Mezőgazdasági termékeiből déligyümölcsöt, elsősorban datolyát exportál. Természeti kincsekben — az olaj kivételével — szegény. A nemrégen feltárt kőolajkészlete azonban számottevő. Gazdasági-társadalmi fejlesztésének alapja a kőolajexportból származó bevételek révén, a vizet érintő kérdések megoldása lehet. Alábbiakban az ország legsűrűbben lakott északnyugati részének vízgazdálkodási helyzetét és a vízügyi igazgatás rendszerét vázoljuk. Földrajzilag a — általunk látott és — tárgyalt területet nyugaton a Tunéziai országhatár, északon a Földközi-tenger, keleten a Sirte-öböl, délen a Nefusa- és a Garian-hegység határolja. A terület földrajzi elnevezése Gefara, kiterjedése 20 000 km

2. Morfológiailag lapos síkság, aminek magassága 10—20 m a tengerszint felett. Csak délen a hegység lábánál emelkedik a térszín max. 200 m tengerszint feletti magasságig. Hidrometeorológiai, vízgazdálkodási szempontból még a Nefusa- és Gar/an-hegységek is a Gefarához vehetők. Az itt leeső csapadék a Gefara felé folyik. A csapadék a felszínen időszakos vízfolyásokat alkot, beszivárgó hányada pedig a megcsapolt és kitermelt rétegvizek egy részét pótolja. A hegységek északi lejtői a parti síkságból meredeken emelkednek ki, max. 400 m magasra, míg dél felé a sivatag irányába lankásan ereszkednek alá. A hegység fennsíkot formál, amit helyenként meredek falú, széles lapos fenekű völgyek tagolnak. A területen az évi csapadékmennyiség az ország átlagához képest jelentős 200— 300 mm. Ennek területi eloszlása nem egyenletes. A közvetlen parti részeken, valamint a hegységek északi lejtőin az átlagértéket meghaladja. Az évi átlagos csapadékelosztást az 1. ábra mutatja. A kevés csapadék egy éven belüli eloszlása is egyenetlen. A csapadék 80%-a októbertől márciusig hull le. Csapadékban leggazdagabb hónap a december és a január. A száraz, meleg éghajlatú területen az évi középhőmérséklet 20°C felett van. A nyári száraz meleg időszakban a nappali középhőmérséklet eléri a 35 -40 °C értéket is. A hidegebb időszakban pedig 5—10 °C-ig süllyed a hőmérséklet. Állandó felszíni vízfolyás a területen nincs. A csapadék lefolyó része a vízmosásokon, 1 Jakus Vendel oki. mérnök. Országos Vízügyi Beruházó Vállalat (Budapest) ós Otllik Péter oki. geológus, Országos Vízügyi Hivatal (Budapest).