Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

1. füzet - Egerszegi Gyula: A szennyvízbírság a vízminőség-védelem szolgálatában

Péch József és munkássága 113 Ritter fenti cikkének megjelenése után érthető, hogy az Annales szerkesztősége szívesen adott helyet Péch „Vízhozammérések Magyarországon" című tanulmányának.

1

9 Az akkor vezető világlap hasábjain megjelent írást teljes terjedelmű fordításban közölte S. M. Makszimov a szentpétervári Izvesztija Szobranija Putei Szoobscsenija" c. folyóirat 1899. évi 6. és 7. számában, és ennek volt köszönhető, hogy a cári Oroszországban magyar hidrornetriai műszereket vezettek be. (V. D. Biikov professzor 1949. évi Hidrometriájában is közölte még a Hajós-szárny képét). A magyar hidrológusok nemzetközi tekintélyét Péch József alapozta meg. Péch József és az árvizek elleni védekezés Péch József a gátvédelem küzdelmes feladataival úgyszólván kezdő mérnökként, az 1855. évi nagy tiszai árvíz alkalmával ismerkedett meg. Önvallomásnak is beillenek „Gátvédelem" c. úttörő munkája

2

0 előszavának következő sorai, amelyek könyvének megírására indították: „amidőn (a fiatal mérnök) legelőször vesz részt az árvíz elleni küzdelemben teljes tájékozatlanságában s nagy szorultságában azt sem tudja, kit kérdezzen meg.. . kinek tanácsát kövesse, hogy a reá bízott védelmet célszerűen vezethesse." Tapasztalatai indították első cikkének megírására, amelyben a vízjelző szolgálat szervezését sürgette

2

1 és amelyet decemberben „Újabb észrevételek..." követtek. 1856 júliusában ugyancsak a Pesti Naplóban foglalta össze a hullámverés elleni védelemmel kapcsolatos tapasztalatait és tanácsait.

2

2 Sürgette a hullámvédő füzesek telepítését és szakszerű kezelését, továbbá ajánlotta a „pallóverés"sel való védekezést, amellyel már 1855-ben, de 1856-ban is kedvező tapasztalatokat szerzett. Temesvári működése idején a Ferenc-csatorna mentén telepített, általa tervezett péklapusztai öntözőtelepen a csatorna tengelyére merőleges vonalban lü m-es távolságokban ásott gödrökben mérte meg a talajvízszint magasságát, hogy a töltésméretezés szempontjából mértékadó szivárgási vonal felső, kritikus helyzetére vonatkozó adatokat kapjon. (Gátvédelem, 19—21 lap.) Az 1883. évi dunai árvíz alkalmával miniszteri biztosként Győr városának védelmét irányította. Kiváló szolgálataiért királyi tanácsosi címmel tüntették ki (nem tévesztendő össze a hivatali renglétra műszaki tanácsosi fokával), de nagy árat fizetett érte. A védekezés során jobb lába annyira átfázott, hogy csonthártyagyullagást kapott, és emiatt ötévi eredménytelen kezelése után térden felül amputálni kellett.

2

3 A műtétet megelőzően jelent meg győri tapasztalatait összefoglaló cikke ,,A gátcsuszamlásokról".

2

4 A külső munkára így alkalmatlanná válván, irodalmi téren szolgálta tovább az árvizek elleni védekezés ügyét. 1884-től kezdve rendszeresen gyűjtötte a gátvédelemre vonatkozó tapasztalati adatokat és ilyenek gyűjtésére ismételten felhívta az érdekelt szaktársak figyelmét. Sőt részletes ajánlást dolgozott ki a tiszai hullámok magasságának és előrehaladási gyorsaságának mérésére (Gátvédelem, 16. lap), valamint a szél sebességét megtörő magas hullámtéri szálerdő szükséges szélességének, magasságának és a gáttól mért távolságának meghatározására (uo. 127. lap). Péch ismételt felszólításai nem voltak hiábavalók. Az 1892-ben megjelent „Gátvédelem" előszavában 27 szaktársának nevét sorolja fel, akik tapasztalataikat közölték. Ez munkája fontosságának elismerése mellett tekintélyének további bizonyítéka. A kis kötet minden részletében gyakorlati. Az egyes gátvédelmi 8 Vízügyi Közlemények