Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)
1. füzet - Egerszegi Gyula: A szennyvízbírság a vízminőség-védelem szolgálatában
A SZENNYVÍZBÍRSÁG Л VÍZMINŐSÉG-VÉDELEM SZOLGÁLATÁBAN DR. EGERSZEGI GYULA 1 1. A szennyvízbírság jogintézményének fejlődése I97!t-i() A felszabadulást követően a meggyorsult ipari fejlődés fokozta a vizek szenynyeződését és ez sürgetően vetette fel a hatékony vízminőség-védelem kialakításának kérdését. A megelőzés szempontjából alapvető jelentőségű volt az a kötelező előírás, amely szerint „iparvállalat, ipari üzem, továbbá minden olyan nem ipari termelés célját szolgáló vállalat, üzem és intézmény, amelynek működésénél közegészségügyi vagy népgazdasági szempontból káros szennyvíz keletkezik, szennyvíztisztító berendezés nélkül nem tervezhető, nem létesíthető és nem üzemeltethető". Ezt első ízben a káros szennyvizek tisztításáról szóló 203811211954. Mt. számú határozat 1. pontja mondotta ki. Nem kevésbé fontos az idézett határozat 2. pontja, amely elrendelte, hogy „a szennyvíztisztító berendezéssel el nem látott üzemeket, amelyek szennyvize közegészségügyi vagy népgazdasági szempontból káros, szennyvíztisztító berendezéssel kell ellátni, illetőleg az üzemek nem kielégítően működő szennyvíztisztító berendezéseit korszerűsíteni kell". E rendelkezések azt tükrözik, hogy a Kormány már 1954-ben — amikor pedig vizeink szennyezettsége még összehasonlíthatatlanul kisebb mértékű volt —, rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított a víz minőségvédelmének. Sajnálatos, hogy a hivatkozott szabályok a gyakorlatban nem érvényesültek; nem csupán a hiányzó szennyvíztisztító berendezések megépítésére nem került sor, hanem jelentős, nagy mennyiségű káros szennyvizet kibocsátó új üzemek is létesültek, megfelelő szennyvíztisztító berendezés nélkül. A szennyeződési folyamat az 1960-as évek elejére rohamossá vált. A vízfogyasztás az iparban és a településeken rövid idő alatt megháromszorozódott és a kibocsátott szennyvíz mennyisége is csaknem arányosan megnőtt; a vízkészletek szenynyezettsége hátrányosan érintette a lakosságot, az ipart és a mezőgazdaságot egyaránt. Indokolttá vált tehát a szennyezési folyamat lelassításába szervezetten, nyilvánosan is közzétett jogszabály alkalmazásával beavatkozni. Ezért a Kormány az 1/1961. (I. 22.) Korm. számú rendelettel bevezette a szennyvízbírság és szennyvízbevezetési díj jogintézményét, államigazgatási jogrendszerünkben eddig ismeretlen büntetőrendelkezés-fajtákat. Ugyanakkor a Kormány — nyilván a korábbi minisztertanácsi határozat kedvezőtlen tapasztalataira figyelemmel — az említett rendelet kiegészítésére 2004/1961. (1.22.) Korm. szám alatt határozatot fogadott el, s ebben előírta, hogy az „üzemek szennyvíztisztííó berendezésést az 1961 — 1971. évek közötti tervidőszakokban, hozzávetőleg egyenlő évi ráfordítással, összesen mintegy 600 millió forint költséggel meg kell építeni, illetőleg korszerűsíteni kell". A határozat 2. pontja azt kimondotta, hogy elsősorban a legsúlyosabban szennyezett vízfolyások tekintetében kell a károkat felszámolni. Sajnálatos módon ez éppen úgy nem 1 Dr. Egerszegi Gyula jogász, Országos Vízügyi Hivatal Hatósági Osztálya (Budapest). 7 Vízügyi Közlemények