Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)
1. füzet - Kovács György-Molnár György: Hójellemzők számítása hóvastagság-idősor alapján
88 Kovács Gy.—Molnár Gy. hatatlanok az adatok. Célszerűnek látszik a hiányzó idények adatsorait pótolni, illetve az idény közbeni hiányokat megszüntetni. További igény az adatsorokat visszamenőleg előállítani egészen addig az időpontig, amióta hóvastagságmérés folyik. Ily módon 35—40 évi adatsorok is előállíthatók, amelyek olyan statisztikai feldolgozásra is lehetőséget nyújtanak, amelyekhez a 10 — 15 éves adatsorok nem elegendőek. Ez azzal az előnnyel is jár, hogy a hócsapadék- és a hóolvadékadatoknak az esőadatokkal azonos hosszúságú idősorai birtokában az eddigieknél pontosabb vízháztartási mérlegek és statisztikai feldolgozások elkészítésére nyílik mód. A hóvízegyenérték idősor előállítása azon alapul, hogy az előző fejezetben ismertetett vizsgálatok eredményeképpen megadhatjuk a hó kezdeti, kritikus és maximális térfogatsúlyát, a hórétegszám függvényében. A közbenső térfogatsúlyértékek interpolálással becsülhetők. A „történeti" hóvízegyenérték idősor előállítását Kékestető 1970 — 71. évi adatai alapján mutatjuk be (4/A ábra). A vizsgált időszakban december 17-től március 22-ig megszakítás nélkül 98 napon keresztül tározódott a hó. Eközben — a mért hóvastagság idősor szerint — három közbülső olvadás és március 15-től egy végső olvadás játszódott le. A térfogatsúly-idősor vázát a következő értékek adják: A frissen hullott hó térfogatsúlyát minden esetben y mi n = 0,118 g/cm 3-nek vesszük (1. képlet). A kritikus és a maximális térfogatsúly (y k és y ma x) a rétegszám (R) szerint az alábbi értékeket veszi fel (3. és 7. képlet): R (db) 1 2 3 4 5 6 7 y k (g/cm 3) 0,202 0,252 0,302 0,351 0,401 0,451 0,500 Ушах (g/cm 3) 0,267 0,320 0,374 0,428 0,482 0,535 0,589 A gyakorlatban nem minden esetben könnyű egyértelműen eldönteni, hogy melyik napon alakul ki a kritikus állapot, azaz a kritikus térfogatsúly. Ugyanis a hóvastagság adatsor csekély csökkenése nem a vízleadásnak, hanem a hóréteg folyamatos roskadásának következménye. Ezért a kritikus állapotot nem minden esetben a maximális hóvastagsághoz, hanem ahhoz az értékhez rendeljük, amelyet jelentékeny, több napon át tartó legalább napi 5%-os csökkenés követ. Megkönnyíti az olvadás kezdő időpontjának azonosítását, ha hőmérsékletadatok is rendelkezésre állnak. Vegyük szemügyre például a március 12-vel kezdődő időszakot. A 12-től 16-ig öt napon át napi, csekély 1—2 centiméteres csökkenés következett be, 16-ról 17-re viszont több mint 7 centimétert fogyott a hótakaró. Feltételezésünk szerint 16-án állt be a kritikus állapot. Erre a napra vesszük fel tehát a 4 rétegű hónak megfelelő 0,351 g/cm 3-es kritikus értéket Ugyanilyen módon keressük meg az 1, 2 és 3 rétegű hó kritikus napját és erre a napra adjuk meg a kritikus térfogatsúlyértéket. A kritikus állapot kialakulása után a hó térfogatsúlya napról napra közeledik a maximális értékhez, de természetesen csak akkor éri el az előbbiekben megadott elméleti maximumot, ha ehhez elég idő áll rendelkezésre. A gyakorlatban az észlelési tapasztalatok alapján úgy számolunk, hogy a kritikus állapotot követő hatodik napon alakul ki a maximális érték, ezután ezen a szinten állandósul. Ha a
