Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

1. füzet - Kaurek Róber-Kovács Árpád: A Dél-Balatonba ömlő felszíni vízfolyások hatása a Balaton vízminőségére

70 Kaurek R.—Kovács A. ről érkező szerves és szervetlen anyag szennyezés 60—70%-a a Szigligeti és a Fonyódi öblöt terheli. Légifelvételek segítségével meghatároztuk a berekvizekkel szennyezett balatoni területeket. Megállapítottuk, hogy a dél-balatoni berekvizek 2,64 km

2 Balaton területet szennyeznek. Ez a terület a Balaton közepes vízállásához tartozó vízfelületnek 0,43%-a. Látszólag kis érték ugyan, azonban nem elhanyagolható, mert általában a Balaton strand zónája szennyeződik. A berekvíz jellegzetes sárgásbarna színét a huminsavak okozzák. Infravörös spektroskópiás vizsgálatokkal megállapítottuk, hogy a szint adó anyagok zömét 5—6 szénatomos aromás szénhidrogének képezik. Sikerült a funkciós oldalláncok közül alkoholos hidroxil, szimmetrikus és aszimmetrikus metil és szimmetrikus metin csoportokat, továbbá alkil merkaptán, alkilszulfon, szulfoxid, fenolos hidroxil és ketoncsoportokat meghatározni. A berekvizek sárga, illetve barna szineződését okozó anyagok heteropolikondenzált, uralkodóan aromás karakterű vegyületek. A berekvizek jotooptikai fényáteresztő képesség vizsgálatakor megállapítottuk, hogy a huminanyagok az UV sugarakat — mennyiségük függvényében — jelentős mértékben kiszűrik. így a napsugár UV és baktericid hatású sugarait nagymértékben csökkentik. Másik felismerés az is, hogy a víz minőségétől függően a 350—500 nm közötti sugarak jelentős részét ugyancsak kiszűrik. Harmadik megállapításunk az, hogy a 600—700 nm közötti sugarakat változatlanul átengedve az asszimilációs tevékenységet kedvezően elősegítik. A berek-balatonvíz 1:50 arányú elkeveredésénél a balatonvízzel szemben fényátbocsátó különbséget gyakorlatilag nem lehetett megkülönböztetni. A Keleti-Bozót vízzel elvégzett félüzemi tározási kísérletekből megállapítottuk, hogy: — az összes oldott só, az oldott 0

2 és a BOI

5 jelentősen nem változott, — a KOI koncentráció 2—3 szorosára nőtt, — a szervetlen nitrogén mennyiség kismértékben csökkent, — a foszfor koncentráció közel 50%-kal csökkent, — a feltöltések ismétlésével a fenéküledékből kevesebb szervesanyag kerül a víztérbe. A kísérlet jelentős eredménye az a bizonyosság, hogy a tőzeges altalajéi tározókba tárolt külvizek szervetlen növényi tápanyag koncentrációja csökken. A kísérletek és a rendszeres vizsgálatok eredményeként vált lehetővé, hogy a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság műszaki kollektívája feltárhatta a térségben azokat a területeket, ahol tározók építése szükséges és lehetséges. A létesíthető tározók főbb adatait vízfolyásonként részleteztük. IRODALOM ÉS FELHASZNÁLT KÉZIRATI ANYAGOK 1. Bende/y L.,—V. Nagy I.: A Balaton évszázados partvonal változásai. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969. 2. Bárányi S.: A Halaton hidrológiai jellemzői. 1921—1970. (Kézirat) Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, (VITUKI) Budapest, 1975. 3. Tóth L.—Oláh J.—Tóth E. : A Balaton foszíor anyagcseréje (Kézirat) Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár, 1975. 4. OVH. Vízkészletgazdálkodási Központ: A Balaton térség vízminőségi követelményei 1.—II. (Kézirat), Budapest, 1972. 5. Fel/öldy L.: A növényevő halak szerepe a Balaton vízvédelmében. VITUKI, Budapest, 1972. 6. Középdunántúli Vízig. : A Balaton északi part regionális vízminőségvédelmi részterve az 1976—80. évre (Kézirat), Székesfehérvár, 1975.