Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

1. füzet - Kaurek Róber-Kovács Árpád: A Dél-Balatonba ömlő felszíni vízfolyások hatása a Balaton vízminőségére

A dél-balatoni vízfolyások 63 A Dél-Balatonba került nitrogén 38,7%-át a Nyugati Övcsatorna szállította. Az átemeléssel működő csatornák az összes nitrogén mennyiség 37,3%-át juttatták a tóba. A szervetlen nitrogén 34%-át az Imremajori csatorna és a Zichy csatorna szállította a Balatonba. A két csatorna vizében — mint azt már az előzőekben tárgyaltuk — nagy nitrát koncentrációt mértünk. A mezőgazdasági területről átemelt víz szervetlen nitrogén terhelése az intenzív műtrágyázással magyarázható. A Balaton hossztengelyében a déli oldalról bekerülő nitrogén mennyisége nyugat-keleti irány felé csökken. A szigligeti és fonyódi öbölt az összes nitrogén 74,3%-a terheli. A Dél-Balaton foszfor terhelése A Dél-Balaton foszfor terhelésének maximuma volt a vizsgált időszakban. A januári mennyiségtől eltekintve júliusban volt 4,9 tonna foszfor csúcsterhelés. A dél-balatoni felszíni vizek — méréseink szerint — augusztusban szállították az oldott foszfor 1.65 tonna maximum értékét. A vízfolyások 31,7 tonna összes és 12,5 tonna oldott foszfort szállítottak a Balatonba. Az oldott foszfor terhelés 46,7%-át a Nyugati Övcsatorna szállította. Az átemeléssel működő csatornák a délbalatoni foszfor terhelés 26,4%-át adják. Figyelemre méltó, hogy az oldott foszfor mennyiség nem éri el a 15%-ot. A foszfor terhelés a Szigligeti öbölben a legnagyobb, mivel az összes oldott foszfor mennyiség tetemes részét a Nyugati Övcsatorna juttatja az öbölbe (2/b ábra). Az értékelésből kiderült, hogy a berekvizek a Dél-Balaton KOI

s/

) és összes oldott anyag terhelésnek 50—60%-át adják. A szervetlen növényi tápanyagok foszfor és nitrogén mennyiségéből mindössze 25 —30%-ot képviselnek. A berek terület foszfor visszatartó képessegére utal az a tény, hogy az innen átemelt vizek az 1975. évi oldott foszfor terhelés 15%-át adják. A berekvizek hatása a Balatonra Az 1975 — 76. évi vizsgálatok alapján megállapítottuk, hogy a dél-balatoni felszíni vizek közül a ,,berekvizek" nagyon szennyezett IV. osztályú vízminőségűek, az összes oldott só és a KOI

s;

) alapján. Eltér a berekvizek és a kiilvizek színe is. Az előbbiek vörösesbarna, az utóbbiak általában sárgászöld színűek. A berekvizek összes oldott só tartalma vitathatatlanul a balatonvíz sótartalmának növekedését okozza. A kémiailag jól oxidálható szervesanyag szennyző szerepe már nem ilyen egyértelmű. A KOI

s

p alapján a berekvizet IV. osztályúnak, a BOI

5 alapján I. osztályúnak lehet minősíteni. Az 1975/76. évi vizsgálat alapján kijelenthető, hogy a berekvizek kémiailag jól oxidálható szervesanyaga biokémiailag inert. Ezeknek a szervesanyagoknak a Balatonra gyakorolt hatását egyértelműen a BOI

5 meghatározásokkal eldönteni nem lehetett. Infravörös spektroszkópiás vizsgálatokkal megállapítottuk, hogy a dél-balatoni felszíni vizek vörösesbarna színét okozó anyagok heteropolikondenzált vegyületek, amelyek általában 5 — 6 szénatomos aromás gyűrűs szénhidrogének. Oldalláncuk alkoholos hidroxilokat, szimmetrikus és asszimetrikus metil, illetve metin csoportokat tartalmaznak. Identifikálható rajtuk alkilszulfon, szulfoxid, fenolos hidroxil és keton funkciós csoport is. E szervesanyagok dúsulása a felszíni vízben a tőzegeslápos területek szárazra kerülésével hozható összefüggésbe. A tőzeges területek szárazra kerülésével a tőzeg-levegő rendszerből a foszfor és nitrogén tápanyag hatására (pl. műtrágyázás) megnövekedett a vízben oldható