Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

4. füzet - Bognár Árpád-Szilágyi Endre: Árvízi előrejelzés hegy és dombvidéki vízgyűjtőkre rövididejű adatsorok alapján

Árvízi előrejelzés 611 Az adatok átvizsgálásából kiderült, hogy ez a mutató önmagában elégtelen a talaj víztelítettségi állapotának jellemzésére. A talaj beszivárgási, nedvességváltozási jelenségeinek leírására bonyolult modelleket dolgoztak ki (lásd pl. [10]-et). Ezeket nyilván nem lehet az előrejelzésnél felhasználni. Jól használhatónak bizonyult viszont az elpárologtató vízkészlet M mutatószáma, melyet Szesztalj Károly vezetett be [11]. Az M mutatóval figyelembe vesszük mind a téli, felhalmozódási időszakban, mind az árhullámot kiváltó esőzés előtti hónapokban hullott csapadékot. M mind a felszínközeli, mind a mélyebb rétegekbe tárolt vízkészletet jellemzi az alábbi összefüggés szerint: M = M

Ï + M

2a(t) (4) ahol M

x=|C, + C

l_

1+|-C,_

a (4a) M

2 = ~C

X + 2C

X

I + 2 C

XI

I + |c

i + |c

n (4b) (4a)-ban i a nyári hónap, amelyben az árhullám lefolyik. (Ib)-ben a római számos indexek a hónapokat jelölik. Az a(f) az idő függvényében váltzó szorzótényező, mellyel a télen felhalmozódott vízkészlet fogyását veszik figyelembe. Értéke március, április, május, június hónapokban rendre 1,0; 0,9; 0,5; 0,1 : a további hónapokra 0. Annak érdekében, hogy a felszínközeli talaj nedvességi viszonyait az árhullámot közvetlenül megelőző időszakban jellemző és a különbségeket jól kidomborító megelőző csapadékindexet továbbra is használhassuk, (4a)-ból a tárgyhónapra vonatkozó első tagot elhagytuk. Ezek után a talaj nedvességi állapotát áttételesen jellemző Q

m vízhozamot nem szerepeltettük a független változók között, aminek az az előnye, hogy mind az egyedi, mind a ráfutó hullámok azonosan kezelhetők. Q

m elhagyását elsősorban az indokolta, hogy a vizsgálatba bevont árhullámoknak az 1/b fejezetben ismertetett okból történő kibővítése után is csak 31 árhullám adataiból álló mintát tudtunk összeállítani, s ez minél kevesebb változó bevonását követeli. A megelőző vízhozam elhagyásával viszont elveszteLtiik a vízhálózat teltségének közvetlen mutatószámát, ami a pontosságot csökkenti. A változók osztályközök szerinti megoszlása az 1/b fejezetben bemutatotthoz hasonlóan egyenlőtlen volt. A második iterációs lépés eredményét végeredménynek fogadtuk el. Ez adja tehát a (;

ma

x=f(c,c.

2

0,M,/,ű) (5) kapcsolatot, amelyet a 3. ábrán mutatunk be. d) A szerkesztések ellenőrzése Az ellenőrzés két lépésből áll: — meg kell vizsgálni, hogy a görbeseregek alakulása elvileg nem hibás-e, ez a „fizikai ellenőrzés" — meg kell vizsgálni, hogy a szerkesztést nem terlielik-e szisztematikus hibák. Az ellenőrzést a szentgotthárdi kapcsolatra mutatjuk be.