Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

4. füzet - Baranyi Sándor: A Balaton-vízgyűjtő hasznosítható felszíni vízkészlete

A Balaton-vízgyűjtő vízkészlete 565 A tározáshoz a vízgyűjtőnek jelentős készlete van és annak időbeni képződése is előnyös. A vízgyűjtő többletvízkészlete az új szabályozási előírások bevezetésével túlnyomórészt a téli hónapokban képződik. Adataink szerint a tervezett vízhasználatok megvalósítása után a téli félévben (október—március) 85%-os gyakorisággal 60 millió m

3 többletvíz képződik, ami elméletileg teljes egészében tározható. A vízgyűjtő felszíni többletvízkészletéből kisebb gyakorisággal még ennél is nagyobb vízkészlet tározható. A bányászat várható hatását, a hasznosítható bányavíz mennyiségét külön meg kell vizsgálni. d) Az eredmények megbízhatóságának jellemzése A vizsgálat eredményeinek pontossága, megbízhatósága, illetve a megbízhatóság jellemzése, a szabályos, vagy véletlen hiba meghatározása nem lehetséges. Ennek ellenére véleményt lehet mondani a kiindulási adatok és az alkalmazott számítási eljárások pontosságáról, a kapott eredmények megbízhatóságáról. A kiindulási adatokat, vagyis a vízgyűjtő havi természetes vízkészletváltozásait — bár az emberi tevékenység hatását pontosan meghatározni nem tudtuk — számottevő szabályos hiba nem terheli, viszont terheli véletlen jellegű hiba, amely a számításoknál használt észlelési adatok és a különböző vízhasználatadatok véletlen hibáiból ered. A kiindulási adatok véletlen hibáját ±10 mm-re becsüljük. Az alkalmazott számítási eljárásoknál, amikor számítógéppel 50 évre elvégeztük a vízszintszabályozást, több feltételezést és elhanyagolást alkalmaztunk, amelyek befolyásolják az eredményeket. Ezeknek a hatása a gyakorlatban elérhető vízszintszabályozás eredményeihez viszonyítva véletlen hibát okoz, amelynek nagyságát szintén ±10 mm-re becsüljük. A végeredményeket véleményünk szerint számottevő szabályos hiba nem terheli. A vizsgálat eredményei — az adatokat terhelő véletlen hibák ellenére — annyira megbízhatóak, hogy vízgazdálkodási tervezéshez felhasználhatók. Összefoglalás, javaslatok A Balaton-vízgyűjtő felszíni vízkészletére meghatározott adatok és jellemzők hűen tükrözik a vízgyűjtő dinamikus vízkészletét. A vízgyűjtő felszín alatti vízkészlete a meglevő vízrajzi adatok alapján nem határozható meg. Ügyszintén nincs elegendő adat a vízhasználatok vízelvonó hatásának pontos számításához. Az ipari- és ivóvízkivételek, a bányászat és a tározás vízelvonó hatását nem lehetett meghatározni. A vízgyűjtőn történő vízhasználatok vízelvonó hatása a hiányos adatok szerint napjainkig nem jelentős (1970-ben a Sió öblítéssel együtt kb. 34—35 millió m

3), azt az 1960-as évek közepe óta a bányavízbevezetés teljesen semlegesíti, sőt meghaladja, 1959—1976. években kb. 900 millió m

3 bányavizet vezettek a Balaton tóba. Az összegyűjtött adatok szerint a vízhasználatok vízelvonó hatása 1985—1990-ben évente kb. 64 millió m

3 lesz ( + 11,4 millió m

3 a Sió öblítésére), ebből a vízgyűjtőről tervezett vízelvezetés (szennyvíz, ipari- és ivóvíz) 19,5 millió m

3. A tervezett vízhasználatok már sok esetben akadályozni fogják a Balaton tó vízszintszabályozási előírásainak betartását. A vízállás az üdülési idényben gyakran az üdülési szempontból előnyös +70 cm-es érték alá süllyed. A vízgyűjtő felszíni vízkészletében a bányászat megszűnésekor a bányavízbevezetés elmaradásával új