Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)
4. füzet - Baranyi Sándor: A Balaton-vízgyűjtő hasznosítható felszíni vízkészlete
A Balaton-vízgyűjtő vízkészlete 557 2. Л vízgyűjtő természetes felszíni többletvízkészlete A természetes felszíni többletvízkészlet számításához olyan módszert dolgoztunk ki, amelyik a bázisként elfogadott 50 év (1921—1970) 600 hónapjára megadja — a felső szabályozási vízszintet meghaladó többletvízkészletet, illetve az eléréséhez hiányzó vízkészletet a vízhiányt (DH), — a szükséges leeresztést (L) és — a hónap első napjára előállítható vízállást (II). A számításokhoz az alábbi közelítéseket és határfeltételeket fogadtuk el : — a vízszintszabályozás célja az érvényes felső szabályozási vízszint (// fS 2) elérése és tartása, — a felső szabályozási vízszintet meghaladó vízkészletet havonta levezetik, ha az kisebb mint L ma x = 300 mm/hó, — a leeresztés csak vízszintszabályozás céljából történik, a Sió öblítésével nem számolunk, — a vízgyűjtő felszíni vizeiből és a tóból nincs vízhasználat (V h = 0), vagyis a vízgyűjtőn nincs vízkivétel, halastó, tározó, bányavízbevezetés stb, — eltekintünk az adott hónapban a vízgyűjtőn hótakaró formájában levő és a vízgyűjtőn képződött, de még a vízfolyások medrében levő vízkészletről, — a havi természetes vízkészletváltozás előre pontosan ismert, az adatokat nem terheli az előrejelzés hibája. A számítás képletei : ŰfíW= Я("> +AKÍfl - Я& + 1> L (n ) = DH<") ha DH< n> < 300 mm, az L mi n = 0 (8) Я(п+1) = Я<п) + 4K(n) m_ L(n) A képletben az л index az egymást követő hónapok sorszámát jelöli. A számításokat számítógépen végeztük. Az adatokat mm tóvízoszlop mértékegységben helyettesítettük be és az eredményeket is így kaptuk. A kapott adatok alapján meghatároztuk a DH, az L és а II havi gyakorisági jellemzőit, a DH 50 évi átlagait és valószínűségi jellemzőit. Ezeket az adatsorokat és jellemzőket (0 változat) később a vízhasználatok hatásának vizsgálatánál viszonyítási alapul használtuk. A többletvízkészlet és a vízhiány, továbbá az előállítható vízállások gyakorisági jellemzőit a II., III. táblázat ismerteti. A többletvízkészlet gyakorlatilag azonos a szükséges leeresztéssel, ugyanis mindössze négyszer fordult elő a maximális leeresztőkapacitást meghaladó többletvízkészlet. A tényleges vízhiány az a vízhiány, amely nagyobb mint — 150 mm. A III. táblázatból kitűnik, hogy a 600 hónapból 33 hónapban (5,5%) fordul elő olyan vízhiány, hogy a vízállás nem éri el az alsó szabályozási vízszintet. Tehát a Balaton tó vízállása még vízhasználatok nélkül sem szabályozható minden esetben a felső és az alsó szabályozási vízszint közé. Az 50 évből 10 évben volt olyan vízhiány, hogy a vízállás az alsó szabályozási vízszint alá süllyedt. Az így meghatározott többletvízkészlet teljes egészében hasznosítható, azonban а II. táblázatból kitűnik, hogy folyamatos vízhasználat a vízgyűjtő felszíni vizekből aránylag nagy gyakorisággal a Balaton vízszintsüllyedésével fog járni. 3 Vízügyi Közlemények
