Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

4. füzet - Fekete István: Az öntözés mezőgazdasági és vízgazdálkodási együttes távlati fejlesztésének irányelvei

538 Fekete István az egyirányú vízelvezető szemléletet és gyakorlatot is meg kell szüntetnünk. Az ország jelentős részén a nyári félév 300—350 mm-es csapadéka úgyis csak korlátozott vízellátottságot jelent. A vízhiány mesterséges pótlása a már kialakult, de a továbbiakban is növekvő tendenciát mutató termelési színvonal mellett egyre nagyobb jelentőségű, mert 1. bizonyos termelési szinten már megengedhetetlen a termelésnek az időjárás esetlegességeitől függő kockázata, 2. az üzemekben a fokozódó és kiegyensúlyozott jövedelemre való törekvés miatt gazdasági kényszerré is válik az öntözés, 3. állandóan növekszik a termékigény (belső ellátás, export), 4. a növekvő termékmennyiséget csökkenő területen kell megtermelni. Mindezek miatt az öntözés a magyar mezőgazdaság fejlesztésének egyre fontosabb tényezője lesz. A vízhiány kiküszöbölése, a természetes vízellátás pótlása együttes vállalati és népgazdasági érdek. Ezért szükséges, hogy az állam — hasonlóan a világ valamennyi országához — a nagy és lassan megtérülő beruházást igénylő öntözés megvalósításában a feladatok egy részét a jövőben is magára vállalja. A rendelkezésre álló vízkészlet a mezőgazdaságilag művelt terület 20—25%-án teszi lehetővé az öntözés megvalósítását. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a korlátozott vízkészlet hatékony kihasználása érdekében a jövő öntözésfejlesztési koncepciójának irányvonalait a kialakult kutatási és tapasztalati eredmények szintézise alapján határozzuk meg. E cél elérésének a) talajtani, b) biológiai, c) termesztéstechnikái, d) vízműszaki és e) közgazdasági feltételei vannak. Egyiket sem lehet kiragadni és önállóan értékelni, mert mindezen feltételek együttes egymásra hatása adhatja az optimális eredményt. 3. Az öntözés lehetőségei és feltételei Magyarországon a) A talajtani lehetőségek és feladatok A talaj termékenysége, vízgazdálkodása döntő jelentőségű az öntözővíz hasznosulása szempontjából. Hazánk területének mintegy 50%-a sorolható e kedvező termékenységű talajok közé. Az itt gazdálkodó üzemek termelési színvonala is a legnagyobb. Ez is szükségszerűen alátámasztja az öntözés kiterjesztését a talajokon. Amilyen mértékben csökken a talaj termékenysége, illetve a gyengébb talajtermékenység mellett nagyobb a ráfordítási igény, a nagyobb ráfordítás hasznosulása lényegesen kedvezőtlenebb, mint az a jobb talajtermékenység mellett tapasztalható. Az öntözés fejlesztésénél ezt a szempontot feltétlenül figyelembe kell venni. A Magyar Tudományos Akadémia Agrokémiai Kutató Intézete az egész ország területére vizsgálatot végzett, s a vizsgálat megállapításait térképen is ábrázolta. A térkép pontosan mutatja azokat a területeket, amelyeken hazánkban az öntözés javasolható, feltételesen javasolható, vagy nem javasolható. Az öntözésre javasolt, öntözésre feltételesen javasolt és öntözésre nem javasolt területek megoszlása hozzávetőlegesen a Tisza-völgyben 1:3:1; a Duna-völgyben 2:2:1 arányt mutat. A Duna-völgyben a térszínileg magasan fekvő homoktalajok növelik az öntözésre alkalmas területek arányát.