Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

498 Perényi Károly Forgó ötszöqpri

zmi Felfüggesztés 2. ábra. Az adó elvi működésének vázlata Рис. 2. Принципиальная схема работы датчика Bild 2. Prinzipskizze der Funktionierung des Senders 0,005 W alatti. A fogyasztás a hőmérséklettől is függ. A műszer súlya kb. 7 kg. Az 1. ábrán az egyes alkatrészek számozása és az ábra aláírása magyarázza a működtetést. Látható így, hogy a lézersugár síkja, annak esése, a sugár forgási sebessége állítható. Az adóval tehát úgy állunk fel, mint a szintező műszerrel, a rajta található talplibella segítségével közel vízszintesre állítjuk, bedugjuk az akkumulátor csatlakozó kábelét. Ezután beállítjuk a forgási sebességet (általában 5/mp), az iránysík hajlásszögét és máris alkalmas műszerünk arra, hogy kb. 300—350 m-es sugárban felmérést, kitűzést vagy irányítást végezzen (3. ábra). Felmérésnél vagy kitűzésnél a vevő műszer (4. ábra ) — ebben az esetben a mérőlécen elhelyezkedő (mozgó) érzékelő (detektor) „0" vonalával — beáll a lézersugár síkjába. Három eset képzelhető el (ő. ábra). Ha az érzékelő túl magasan van, a „0 vonal alatti lamellákat (fotocellákat) éri a lézersugár. Az érzékelő ekkor „lefelé" utasítást kap és mozog mindaddig, míg „0" vonala a lézeriránysíkba nem kerül. Ha az érzékelő túl alacsony lenne, mozgása ellenkező. A lamellák még arra is képesek, hogy a „0" vonaltól távolabbiak erőteljesebb mozgásra ösztönöznek, mint a közeliek (mint a gyorsliftnél). így elég gyorsan beáll. A terepfelmérésnél tehát az adóval felállunk a mérendő (egy állásból kb. 300x300 m) terület súlypontjában, majd a vevővel (mérőléccel) végigjárjuk a (20 x 20-as, 10xl0-es stb.) hálózat pontjait. A pontokon leállítjuk a lécet, majd mikor az érzékelő „beáll", tehát nyugalomba kerül, leolvassuk a hozzá kapcsolt jelnél a magasságot, majd a következő pontra megyünk. így a teljes mérést (felállást és lécmozgatást) egy személy végrehajthatja. Mint említettük, az iránysík vízszintes (rétegvonalas helyszínrajz készítéséhez) vagy ferde (műterepkitűzéshez) lehet. Mint az előzőkből is látható, a berendezés a földmunkagépek irányításához is alkalmassá tehető. Csupán kapcsolatot kell teremteni a vevő érzékelője és a gép mozgató mechanizmusa között. Ha a vevőt felszereljük a gépre és lehetővé tesszük, hogy az érzékelő szabadon mozogva állandóan a lézersíkra álljon, majd e mozgás a gép vágóélének hidraulikáját megfelelően (felemelés-leengedés) beindítsa (6. ábra), máris megoldható a feladat. A közvetítő, a berendezés „agya" az irányító műszer (control box). Ez a berendezés az érzékelő jelét fogja, majd továbbítja vagy egy szolenoid szelep, vagy szervoszelep felé. A szolenoidszelepes rendszernél, a P. T. típusnál (Proportional Time System) a szelep vagy nyitja, vagy zárja a hidraulika nyílásait, tehát a hidraulika működése szakaszos. A szervoszelepes megoldásnál a szelep folyamatosan nyit vagy zár, ez az ún. P. C. (Proportional Current System) típus. Utóbbi elsősorban a gyors mozgású gépeknél előnyös, ahol a lassabb átállásra nincs idő. Ilyen pl. a traktorra épített (nem vontatott) munkagép. E megoldásnál az adót általában 10 fordulat/másodpercre állítják. A két rendszer közötti határ a kb. 10 —15 m/perc mozgási sebesség. A földmunkagép irányításánál alkalmazott vevő ábra) kissé eltér a felvételeknél és kitűzésnél alkalmazottól, hengeres kialakítású, a „0" sávja felett és alatt 4 — 4 lamellát találunk, ez is — az adóhoz hasonlóan — vízmentes és mind а P. T., mind a P. C. rendszernél alkalmazható. Súlya mintegy 3 kg. A 8. ábrán a földmunkagépes vevő felszerelési módját láthatjuk. A földmunkagép a tereprendezésre kijelölt területegység (rendszerint szabályos négyszög, tábla vagy kalitka) egyik sarkából indul, párhuzamosan az egyik oldallal. Ha a terep nagyon egyenetlen, tehát várhatóan nagyobb nyesésekre és feltolté-