Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

3. füzet - Kornis Attila-Kornisné Akantisz Zsuzsanna: Folyami vízlépcsők alvízi kimosási helyének előrejelzése

MEGEMLÉKEZÉS SZEPESVÁRY IVÁN ( ia«:í— 1»-«) Л vízügyi szolgálat napjaink legidősebb, arany-, gyémánt-, majd vasdiplomával kitüntetett mérnöke távozott el körünkből. Mezőberényben született, Szarvason járt gimnáziumba, s a Budapesti Műegyetemen szerzett 1906-ban mérnöki oklevelet. Működését az Aradmegyei Vízi Társulásnál kezdte meg, majd ezt követően - az első világháború alatti négyéves katonai szolgálata után — a Torontáli Árvizmentesitö Társulatnál, 1925-től pedig Szegeden a Felsőtorontáli Árvízmentesítő Társulatnál dolgozott, ez utóbbi helyen mint annak igazgató főmérnöke. Szegedi szakmai tevékenysége igen sokoldalú volt. Eredménnyel szorgalmazta az akkori Torontál megye magyar fennhatóság alatt álló Tisza bal parti és Maros bal parti árvédelmi töltéseinek erősítését. Terve alapján — a szegedi, 1879. évi árvízi tapasztalatokat is figyelembe véve — magasították és erősítették meg azokat a töltéseket, amelyeken az 1932. évi árvízvédekezést is sikerrel vezette. Az 1932. évi árvíz tapasztalatainak értékelésére 1937-ben Szegeden előadást tartott, amelynek anyaga a Vízügyi Közlemények 1937. évi 2. füzetében jelent meg. Ebben a tanulmányában megállapította, hogy Szeged város védőtöltéseit és partfalát meg kell erősíteni, mert az 1932. évi 923 cm-es legmagasabb árvízszint akár 970 cni-re is megnövekedhetik. Ezt az előrelátását az 1970. évi nagy árvíz igazolta. Szepesváry Jván vezetésével épültek ki a Marostól délre fekvő területeken azok a belvízcsatornák és szivattyútelepek, amelyek az új országhatároknak megfelelően rendezték a belvizeket. Ugyanekkor javaslatot tett Szeged város belterületi vízrendezésének és ezzel párhuzamosan csatornázásának bővítésére is. 1937-ben az ármentesítő társulattól megválva Budapestre költözött. Előbb a főváros Városrendezési Osztályán, majd a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozol t.. A felszabadulás után e minisztérium megbízásából Somogy és Csongrád megyében a földosztás műszaki feladatait látta el. 1957-ben vonult nyugalomba. Idős korában is figyelemmel kísérte a vízügyi életet, a Hidrológiai Társaság üléseinek rendszeres látogatója és tevékeny résztvevője volt. 1970-ben felajánlotta segítségét az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóságnak és a nála levő, 1932-ből származó dokumentációs anyag rendelkezésre bocsátásával tevőlegesen is támogatta a tiszai és marosi űrvédelmet. Kívánságának megfelelően Szegeden, abban a városban helyezték örök nyugalomba, ahol annak idején a vízügyek fejlesztéséért olyan sokat tett. Dr. Vágás István