Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

3. füzet - Domokos Miklós-Fehér Ferenc-Kárpátiné Radó Denise: Belvízkárösszefüggések

41G Domokos M.—Fehér F.—

К. Radó D. * 8. Az adatfeldolgozás során (6) és (7) típusú kapcsolatokat (5/a szakasz) részben valamennyi (10 db) X

t változó, részben csupán az első 6 db X, változó figyelembevételével határoztuk meg. A független változók számának ilyen csökkentésével való kísérletezést két megfontolás is indokolta: — A hőmérséklettel kapcsolatos X

7, X

9 és X

1

0 változók nyilvánvalóan nem lehetnek függetlenek egymástól és egymással összefüggő független változók egyidejű figyelembevétele köztudottan rontja a regressziószámítás megbízhatóságát (Domokos—

Weber—Duckstein, 1976). Az X

l

0 léghőmérséklet pedig, amely csaknem egyértékűen helyettesítette volna az X, és X

9 változót is, a feldolgozott 5 tavaszi belvíz alkalmával túl szűk határok között ingadozott ahhoz, hogy a független változóként való szerepeltetése nagyon indokolt lett volna. — A talajvízszint emelkedését jellemző X

8 változónak a mirhó-gyolcsi öblözetben — az előzetes hidrológiai vizsgálatok (VITUKI, 1972), de saját adatfeldolgozásunk szerint is — nincs számottevő kapcsolata a belvízzel. 9. Három változót más-más mértékegységben helyettesítetünk a (6) és a (7) típusú kapcsolatba. Ezek: X

2 és A

3 (cm és mm) és Хъ (hm és km). Az eredetileg alkalmazott mm és km egységek megváltoztatására azért volt szükség, mert a feldolgozás során szerzett tapasztalatok szerint a szorzatíüggvény nagyon érzékeny a változók nagyságrendi különbségeire, s így annál pontosabban határozható meg, minél kisebbek ezek a különbségek. c) A termesztett növények szerepe A termesztett növényfaj (2. ábra) olyan változó, amelynek hatását — legalábbis a Ft/ha-ban kifejezett belvízkár, mint függő változó esetében — feltétlenül figyelembe kellett venni. Ez a változó ugyanakkor nem jellemezhető természetes mérőszámmal. Ezért úgy vettük figyelembe, bogy a (6) és (7) típusú összefüggést a legfontosabbnak ítélt három növénycsoportba — őszi búza, kukorica és napraforgó, szálas takarmányok (lucerna, vöröshere) — tartozó növényeket termesztő táblacsoportok adatai alapján külön-külön is meghatároztuk. Az egyes növényfajok víztűrőképesség és területegységre eső hozadék szempontjából eléggé homogének, ugyanakkor egymáshoz képest eltérő, jellegzetes tulajdonságaik is vannak (pl. eltérő hőérzékenység). Kiválasztásukkal a vetésterület nagyobb részét figyelembe vettük. A figyelmen kívül hagyott növénykultúrák közül — az őszi árpát kisebb vetésterülete és a búzától jelentősen eltérő egységára miatt mellőztük. — az erdő- és rét-legelő területeket pedig azért rekesztettük ki, mert a belvíz e kultúrák fejlődését az esetek zömében inkább elősegíti, mintsem hátráltatja, s az esetleges kár (savanyú füvek, károkozók terjesztése stb.) csak közvetve, bizonytalanul becsülhető. A vizsgált kísérleti belvízöblözetben a mezőgazdasági táblák száma 270 és 310 között váltakozik, évenkénti átlagos számuk 290. A 10 éves megfigyelési időszak 5 belvizes évéből tehát 5x290, azaz 1450 adatvektor állt rendelkezésre. Ezek száma, a növénykultúrák kiválasztása következtében, 798-ra csökkent: 418 adatvektor jellemzi az őszi búzával vetett táblákat, 206 a kukoricát és napraforgót, végül 174 a szálas takarmány termelő táblákat.