Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)
3. füzet - Rónai András: Vízjárás a magyar Alföld mélységi víztartóiban
396 Rónai András A megfigyelésekbői levonható következtetések Az Alföld mélységi víztartóiban 1000 — 1100 m megfigyelt mélységig évente szabályos vízszintmozgás jelentkezik. Télen magas a víznívó, tavasszal süllyedésnek indul és ősz végére eléri mélypontját. Ez az évszakos vízszintingadozás minden kútban nagyjából azonos időben végbe megy, bárhol legyen a kút, bármely mélységből (a megadott mélységhatáron belül) kapja vizét. Az évszakos ingadozáson túl a nyugalmi vízszintekben megfigyelhetők többéves süllyedési és emelkedési ciklusok. Ezek is egyöntetűséget mutatnak minden kútban. A függőleges irányú vízmozgás tendenciája mindenütt ugyanaz. A vízjáték nagysága azonban különböző. Kiemelt homokterületeken a felszín alatt 100 — 200 m mélységig jóval nagyobb vízjáték figyelhető meg, mint a mélyebb rétegekben. Az Alföld mélysíkú területein lefelé haladva a vízjáték nagysága nő; legnagyobb a legmélyebb rétegekben. A kiemelt területeken negatív, a mélysíkon pozitív nyomásgradiensek az amplitúdók nagyságát a gradiens fordulópontjáig lefelé csökkentik (negatív gradiens) vagy növelik (pozitív gradiens). Az az egyöntetűség, amely mind tájanként, mind a különböző mélységekben a vízszint játékát jellemzi, azt bizonyítja, hogy az alföldi víztartó rétegek — legalábbis az 1000 m mélységig — egyazon rendszer tagjai és a vizjátékot fent és lent, északon vagy délen, nyugaton vagy keleten, a kiemelt homokterületeken vagy az agyagos mélysíkokon ugyanazok a hatások kormányozzák. Ezek a hatások nem lehetnek helyiek, hanem nagy területre, az egész medencére kiterjedőek. Ebből következik az is, hogy egy-egy vízadó rétegben mutatkozó vízjátékot nem lehet a többitől függetlenül értelmezni és magyarázni. A felszín közelében homokvidékeken a helyi párolgás a rétegben tárolt víz fogyasztásában nagy szerepet játszik. A helyi fogyasztás többszáz méter mélységig éreztetheti hatását. Az utánpótlódás azonban nem a helyi csapadék függvénye, hanem az egész rendszer háztartásáé. Ez alól csak közvetlen felszíni vizek mellett vagy különleges helyi vízgyűjtők felett kivétel a talajvíz. IRODALOM Boc/árdi J., 1952: A csapadék és hőmérséklet hatása a talajvíztükör változására. — MTA Müsz. Tud. CJszt. Közi. 5.: 4; pp 33—60. — 1953: Л várható tavaszi maximális havi közepes talajvízállások előrejelzése az Alföldön. — Hidr. Közi. 33.: 11—12. sz. pp 41.")—422. Bozóky—Szeszich K.—dr. Winter J., 1974: Talajvízjárások matematikai jellemzése és az előrejelzés. — Hidr. Közi. 2.: pp 74—77. Böcker T.—Csorna J.— Liebe P.—Lorberer A.—Major P.— Müller P., 1975: A felszín alatti vízháztartás vizsgálata a Bükk hegység déli peremterületén. — Vízügyi Közlemények. 2.: pp 183—209. Hartyányí L., 1959: Vízháztartási vizsgálatok a kondorosvölgvi minta belvízgvűjtő területén. — Hidr. Közi.: 5. pp. 326—339. *ljjász E. L., 1938: Grundwasser und Baumvegetation unter besonderer Bariicksichligiing der Verhältnisse in der Ungarischen Tiefebene. — München —Sopron — p. 217. Lorberer—Szentes I. -Lorberer A., 1974: A mélyszerkezet és a felszín alatti vízkészletek összefüggéseinek vizsgálata az ürhöpusztai és a turai alaphegvségrögök környezetében. — Alt. Földtani Szemle 7. pp. 1—39. Major P., 1972: A kisalföldi medence felszín alatti vizei természetes izotóp tartalmának vizsgálata. — VITUKI Beszámoló 1969. évi pp 296—315. — 1972: A beszivárgás és párolgás meghatározása a fedőréteg kapilláris feszültségállapota alapján. — VITUKI Tud. napok. Molnár Gg., 1975: A talaj vízállás emelkedés okainak vizsgálata a Tisza II. vízlépcső bal parti hatásterületén. — VITUKI Beszámoló 1972. évről. pp. 295—316. Rétháti L., 1966: A talajvízszint előrejelzése, különös tekintettel az építőiparra. — H. K. 10. — 1975: Az évi közepes talajvízállások elsőrendű autokorreláciös együtthatójának sajátságai. — Hidr. Közi. 2. pp. 54—58.
