Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

3. füzet - Rónai András: Vízjárás a magyar Alföld mélységi víztartóiban

Vízjárás a magyar Alföld víztartóiban 405 Nyárlőrinc kútjai Nyárlőrinc a Duna—Tisza közi homokhátság keleti szárnyán van, a Tiszától 15 km-re. Magassága 107,1 m-re van a tengerszint felett. Az itt lemélyitett 800 méteres magfúrás túlnyomóan homokos-kavicsos rétegekben haladt 730 m-ig, onnan agyagosabb képződmények következtek. 100 m mélységig a vékony homokrétegek között sok a vastagabb iszapréteg, löszréteg. A holocén— pleisztocén rétegsor vastagságát itt 272 m-nek határozták meg, de a homokos-kavicsos rétegek lefelé tovább folytatódnak. A folyóvízi üledékképződés itt már a harmadidőszak végén megkezdődött. A tarka agyagos levantei rétegek itt is hiányoznak. A 800 m mély magfúrásból és az utólag megfúrt még két fúrásból 3 kutat építettek ki. Az eddigi igen érdekes összefüggések miatt kiépítettek egy talajvízkutat is, így a nijárlőrinci kúttelep a MÁFI legteljesebb mélységi vizfigyelö állomása. A kutak szűrőmélysége felülről lefelé a következő: 6—8 m; 121,1 — 134,7 m; 350,9—370,2 m; 562,0—577,9 m. A nyugalmi vízszintek ugyanilyen sorrendben: — 4,0 m; —5,7 m ; —9,7 m; —9,6 m. A negatív nyomásgradlens tehát kb. 500 m mélységig tart, onnan fordul pozitívba. A szivárgásnak lefelé hidrodinamikai akadálya eddig a mélységig nincs. A vízkémiai viszonyok azt mutatják, hogy felszíni víztípusú víz (kalciummagnézium-hidrokarbonátos) még 600 m mélységben is jelentkezik. Viszont jelentős nátriumion-tartalom már a 370 m mély kút vizében jelen van. Egyébként a sótartalom végig kevés és csak igen enyhén növekszik lefelé. A talajvíz erősebben mineralizált (1152,7 mg/l oldott só), de a 134 m-es kúttól lefelé a sótartalom így alakul: 508 ml/l; 659 mg/l; 731 mg/1. A nyárlőrinci kutak vízjárását 1977-ben a 10. ábra szemlélteti. Minden kútban ugyanolyan jellegű vízjáték görbe fut le, csak az amplitúdók különbözőek. Három kúton íróműszer észlel, a 135 m mély kúton folyik csak kézi mérés. 1977ben a vízjáték nagysága a négy kútban felülről lefelé haladva így alakult: 107 cm; 101 cm; 67 cm; 84 cm. 1976-ban ugyanez a sor a következő volt: 85 cm; 60 cm; 55 cm; 70 cm. A talajvízkútban és a legsekélyebb rétegvíz kútban a nagyobb szintingadozás a nagyobb párolgással magyarázható. De itt is feltűnik a jelenség, hogy egy bizonyos mélységen túl a szintingadozás újra növekedni kezd. Időben a telítődés és fogyás hasonló módon fut le mind a négy kútban, a tetőpontok és mélypontok jelentősebb eltolódást nem mutatnak. A szarvasi kúttelep A Ny—K-i irányú kútsorban a Tiszántúl viszonyait az öcsödi és szarvasi kutak észlelik. 1978-ban lép be az észlelésbe a dévaványai 4 kút is. Ennek l-es számú kútja az eddig kiépített legmélyebb MÁFI figyelőkút (1085 — 1100 m). Öcsödön a Körös bal partján két kút van, ezek 58,4—66,4 m és 227,5 — 232,9 m mélyek. Vízjárásuk megegyezik az eddig bemutatottakkal, a sekély kúté a Tiszaparii kutakéval. Itt most a jobban kiépített szarvasi kúttelep viszonyait ismertetjük. Szarvason 1000 m mély magfúrás tárta fel a Tiszántúl rétegsorát. Ez a rétegsor 400 m-ig eléggé homokos, onnan lefelé agyagos. A holocén—pleisztocén rétegek vastagsága 445 in. Onnan tovább lefelé a levantei tarka agyagos rétegsor következik. 800 m —1000 m mélységben már több lignitcsíkot harántolt a fúró. Szarvas környéke (a kutak az Arborétum mellett települtek) a Tiszántúl közepének számít. A Kárpát-medencének is geometriai középpontjában van.